Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - Grendel Lajos: A Flóra, avagy a nagyváros rettenetei (elbeszélés]
823 Hogy az orvosi kar épülete egy utcasarokra innen van, a dékáni hivatal pedig éppen a Metropollal szemközt, s hogy a Metropol éppen ezért a törzshelyük volt abban az elsüllyedt időben, amely úgy emelkedik ki a nemlétből most, mint reggeli ébredéskor a valóságos és a biztonság érzését visszahozó, bensőséges és ismerős világ egy nehéz álom után. Leontina azonban csak mérsékelt megértést mutatott. A másik, a vörös hajú Leontina, barátja felesége, belekarolt a fiába, aki szemrevaló legény volt, bár a tekintete zavaros kissé, mintha folyton egy mély kútba nézne, s csak félig lenne jelen közöttük. Hamarosan megtudta, hogy nekik is csak egy gyerekük van, ez a hallgatag fiú, akin Flóra máris olyan pillantásokkal csüngött, hogy még egy kőszoborban is epekedést gerjesztett volna. így van ez jól, gyerekek, gondolta. Kicsit bátrabb is lehetne a fiú. De a sör mellett hamar feloldódott a merevsége, s a két asszony is megtalálta a közös hangot. Öt mulattatta, hogy barátja felesége is éppolyan bolondja a virágoknak, mint az övé, s ők is a Flórára készültek, jóllehet csak ebéd után. — A Guzmania minor levelei ciszternát alkotnak — mondta az ő ennivaló Lukrécia Borgiája. — Igen, és a földjébe hansági tőzeget keverjünk — felelte a semmivel sem tájékozatlanabb vörös hajú Lukrécia. — De a Macodes petola aranyszínnel erezett, világos bársonyzöld levelei kárpótlást nyújtanak a jelentéktelen virágokért. — A Paphiopedilum insignénak kifejezetten nyugalmi időszaka nincs. Fatima II. egyetértett. — A szarvasagancspáfrány pedig hazájában epifita életmódot folytat — jelentette ki Fatima I. — Piper ornatum — mondta Fatima II. — Petroselium crispum „Mohafodrozatú" — vágott vissza Fatima I. Öt elszomorította, de egyszersmind megerősítette önbecsülésében a hír, hogy barátja, bár itt maradt a fővárosban (vagy talán éppen ezért), teljes jelentéktelenségbe süllyedt, egy külvárosi körzet orvosa volt, reumás öregasszonyok és asztmás öregemberek utolsó vigasza, halál felé menetelő nyomoroncok testi pásztora. S mialatt a banyák a virágcserepekről elmélkedtek és végképp elfoglalta őket a virágok kultikus tisztelete, ő nem szégyellte kioktatni a barátját, hogy igazi karriert ezen a pályán már csak vidéken lehet csinálni. Meggyőződése, mondta, hogy a főváros túlzsúfolt és egészségtelen terep az olyan ember számára, akinek ebben a hisztériás világban maradtak még ambíciói. Barátja kissé felhúzta az orrát, s holmi etikáról meg becsületes életről papolt, de ordított róla, hogy tulajdonképpen eszi a fene. Ám ilyen a világ. Nem akarta ő a barátját a világért sem megbántani, s inkább sietve másról kezdett el beszélni, a régi szép időkről, amikor az esélyeik egyformák voltak még, sok hülyeséget csináltak, és sok ágynak a matracát megheverték, noha az akkori lányok mind egy kicsit tartózkodóbbak voltak, és nem a szexuális forradalom járt örökké a fejükben. Ó, igen, más időket élünk, s aki nem bírja a versenyt, jobb, ha félreáll, s utat enged a tehetségesebbeknek. Barátjától megtudta, hogy a városban tartózkodik Jenő is Homonnáról, akinek egész jól megy a sora ott keleten, egy pénzeszsák, egy dollárautomata, bár rettenetesen elhízott és a szíve sincs rendben. És itt van Besztercebányáról a Papucs is, akinek viszont nem megy olyan jól a sora, ám éppen most nősült harmadszor, és egy vagyont fizet gyerektartásra. Egyáltalán, az egész ország itt van. Ez a Flóra egy hatalmas fesztivál, aki csak teheti, vonatra száll, vagy bevágja magát a kocsijába, s ha nem foglalt időben szállodát, bizony, sátrat verhet a ligetben, vagy utazhat máris vissza. Mert kell egy fix pont, hívják azt Flórának vagy akárminek, amihez tartsa magát az ember, amíg szükségét érzi, ha már az atyaistent kisöpörték a menny-
