Irodalmi Szemle, 1988

1988/7 - Zirig Árpád: Zuhan a kéz (vers)

akár körülötte a végzet-képzetek zuhan a kéz minden széthull mint békétlen nagy birodalmak nemzetek az ember végül — megszületik a kérdés — mindennel kibékül???

pókhálószövedékű nyár teteme bomlik megborzong az erdő letérdepel a vizek csendben köddé válnak ... az idő egy múló nap egy borzas madár mely helyét megunva lomhán elrepül a

v

elindul a

o

t

é

m

e

n

e

t

arcok ifjú serege keresi a percet a zuhanás előttit

a hóhér bárdélének pendülése előtti percet hogy útját meglelje de a napok önmagukba térnek vissza és az elszaggatott gyökerek helyén még jégvirágos hidegség honol

visszafelé is mérgezett az idő íze langyosan csordogál a szánkba