Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - Kulcsár Ferenc: Önarckép, Muskátlis lány, Gondolkodó, Kézvonások, Lehetne élni (versek)
KÉZVONÁSOK Derkovits Gyula Hunn legenda, újabb rege, piroslik szép vászon-ege: kényes karcok fényre jőnek, kövületei jövőnek. Lássad lévő társas voltom, rejlő szavaim kioldom, hevítgetem sok sugarát, igazgatom jó igazát. Többrendbéli látomásnál borostás arc a lámpásnál: ugar piheg, magyar parlag, szántsa, vesse be mozgalmad. S azoknak, kikről elhiszem, hogy szeretnek — hisz van hitem —, álljon itt e versbe szedve betűs főhajtás: rézbe metszve. LEHETNE ÉLNI Gulácsy Lajos A naconxypáni nagykövet viseli szivén a nagy követ, s hull bár a hó, jaj, hó esik, szívéről a nagy kő le nem esik. Havazzál, mennybolt, furfangos szerkezet, s emeljen bár reád ember tízszer kezet, emeljen százszor, mindenképpen téged imád ő minden képen. Vérzik a fény, sír a kő, ha fest ő, ő a boldog maga-fényét festő: úgy, az élők tiszta módján reszket, hátára vetvén a vad keresztet. Ő, naconxypáni nagykövet, sejtem én, gigász agy követ s kivallat, istenem, repesve, bánatodat hogy szétrepessze.
