Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Garaj Lajos: Rácz Olivér hetvenéves
4 1980; Fekete angyal, 1983] a szerelmi Urán kívül a szülőföld és a nép iránt érzett szeretet az alapmotívuma. A könyv másik determinánsa az ember és a világ sorsáért aggódó s magát felelősnek érző humanista költő hitvallása. Tiltakozik századunk embertelen tettei ellen, és a világ fölött veszélyként lebegő „fekete angyal’’ elpusztítására szólít fel bennünket. Irodalmi munkásságának legjelentősebb részét novellái és regényei képezik. Terjedelmes, háromkötetes társadalmi regénye, a Megtudtam, hogy élsz három kiadást ért meg (1963,1964,1977),s 1966-ban szlovákul is napvilágot látott. Fábry Zoltán a „szlovákiai magyar regény” megszületését üdvözölte benne, ez a mű felelt meg ugyanis a legjobban Fábry regényről alkotott elképzeléseinek. A regény következetlenségei, romantikus és kalandos cselekményszövése ellenére mindmáig a szlovákiai magyar irodalom legértékesebb alkotásai közé tartozik. A Megtudtam, hogy élsz hagyományosan szerkesztett, cselekményes realista regény. Rácz Olivér Hernádi Tivadar kassai tanár sorsán keresztül ad hiteles és eleven képet a magyar kisebbség életéről 1938-tól egészen az 50-es évek elejéig. A regény főhőse átéli mindazokat a történelmi és társadalmi fordulatokat, amelyeket annak idején a szlovákiai magyar értelmiségiek közül bárki átélhetett. Hernádi már Szlovákia megszállása előtt befejezi tanulmányait, s bekapcsolódik a haladó mozgalmakba. A fordulat után nehéz helyzetbe kerül, állandóan üldözik. Tanára lesz egy vidéki iskolának, részt kell vennie a leventeoktatásban stb. A Horthy-rendszer ellenszenvet kelt benne, de tudja, hogy semmitől sem menekülhet. Nem marad más választása, mint hogy szembeszegüljön a hatalommal. Rácz Olivér nagy példaképéhez, Krúdy Gyulához hasonlóan megkétszerezi regényének hősét, s így új kifejezőeszközökkel gazdagítja művét. A regényhős kettőssége lehetővé teszi, hogy fájdalmas humorral tűrje és egyben ironizálja sorsát. Két epikus sík keresztezi egymást, a reális és a szimbolikusjátékos, az egész kegyetlen játékban pedig emberéletekről van szó. A különös, szarkasztikus humor és a fájdalmas gúny valódi eseményekkel ötvöződik. Hernádi Tivadar a Horthy-hadseregben embereket ment meg, hamis iratokat szerkeszt, támogatja a szervezett szökéseket stb. A zsidóknak a kassai téglagyárból való deportálása a regény legmegrázóbb s ugyanakkor esztétikailag is leghatásosabb jelenete. Hernádi Tivadar tehát megérdemelten nyeri el judit, a megmentett zsidó lány szerelmét. A regény utolsó részében a kiélezett nemzetiségi ellentétek újra gátolják őt az önmegvalósításban. A regény végén, amikor ü nemzetiségi ellentétek is rendeződnek, a regényhős is lelepleződik. Munkába lépésekor — mint később kiderül — egy kérvénye, egy születési bizonyítványa, de két életrajza van. A regény eszmei és esztétikai mondanivalója nyilvánvaló. Hernádi Tivadar az emberséget szimbolizálja, az emberi szolidaritást, az erkölcsi fölényt az emberi bestialitással, a háború, a militarizmus és a fasizmus véres és értelmetlen valóságával szemben. Alakja (Álom Tivadar néven] Rácz Olivér összes prózai művében megjelenik: a szerző alter egojaként szerepel, mint a humanizmus, az emberség egyfajta — különleges jellemvonásokkal kitűnő — modellje. Álom Tivadar Hernádi Tivadarhoz hasonlóan gyűlöl minden emberi szenvedést, de főleg a háborút, a katonamentalitást, a militarizmust. Az érzékeny, érző emberek közé tartozik. Az emberi szabadság védelmezője, harmonikus magánéletre és értékes társadalmi életre vágyik. Álmodozó, de nem szentimentális, mindamellett becsületes és jellemes. Szereti az életet és a nőket. Mindezek a jellemvonások a legkülönfélébb helyzetekben és emberi kapcsolatokban jutnak felszínre — éles ellentétben állva a könyörtelen valósággal. Álom Tivadar alakjának megteremtése Rácz Olivér művészetének nagy eredménye. Álom Tivadar a központi alakja az Álom Tivadar hadparancsa (1973] című novelláskötetnek is. Ez a kötet egyebek között azt is bizonyítja, hogy Rácz Olivérhez közel áll a szatirikus, ironikus, groteszk és abszurd ábrázolásmód.
