Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület (1912—1945) II.
66 BESZÉLŐ MOLT Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő hagyatékából 1930-ban került ide 1000 kötetnyi történelmi szempontból értékes teológiai munka. A Szlovenszkói Magyar Kui- túregylet (SZMKE) 1934-ben egy 3500 kötetből álló családi könyvtárat kapott ajándékba, amelyet a Jókai Egyesület könyvtárában helyezett el. Ezzel az örökletéttel 41000-re gyarapodott a könyvtár állománya. A szóban forgó könyvtárat, amely értékes térképgyűjteményt is tartalmazott, „Szilvássy könyvtár” néven kezelték az egyesületben.51 Az SZMKE 1938-ban megvette a besztercebányai (Banská Bystrica) Kaszinó magyar könyvtárát, amelyet nagyrészben szintén ide szállítottak. A Körmöcbányái (Kremnica) Magyar Kultúregy- let több mint ezer könyve szintén 1938- ban került a Kultúrpalotába.52 Az említett könyvtárakon kívül a Kultúrpalotában még két könyvtár volt elhelyezve: a városi magyar közkönyvtár és a szlovák könyvtár (utóbbi azonban 1938 augusztusában áthurcolkodott az éppen berendezkedő szlovák kultúrházba). A városi magyar közkönyvtár minden tekintetben szép eredményeket ért el az 1930-as években. A könyvtárat Baranyay József (1876—1952) hivatásos városi könyvtáros kezelte, aki 1939-ig nyolc címjegyzéket jelentett meg a könyvtár állományáról. Munkálkodása nemcsak előkelő helyet, hanem sok olvasót is szerzett a könyvtárnak (legkevesebb olvasója — 743 — 1936-ban, a legtöbb — 1266 — 1939- ben volt). Az olvasók általában a szegényebb néprétegekből kerültek ki, olyanok közül, akiknek nem volt lehetőségük könyvvásárlásra. Egy olvasó átlag 30—40 kötetet olvasott el, de volt olyan is, aki 300 könyvet kölcsönzött évente. A könyvtár használatáért pl. 1938-ban évi 8 koronát (1940- ben pedig 4-5 pengőt) kellett fizetni. A könyvtárat az évi olvasódíjakból és különböző pénzsegélyekből tartották fenn (Komárom város pl. 1938-ban 8851 koronával járult hozzá fejlesztéséhez].53 A könyvtárnak több neves látogatója is volt. Közéjük tartozott Balogh Elemér, az európai hírű pozsonyi könyvgyűjtő is, aki 1934-ben Baranyay könyvtárosnak, a Komáromra vonatkozó népdalok gyűjtőjének54 megvételre ajánlotta fel négyoldalas, 1594-ben Bécs- ben nyomott, komáromi dalokat tartalmazó könyvecskéjét. Ha már könyvekkel foglalkozunk, megemlítjük még, hogy Komárom város községi képviselőtestülete a pozsonyi Országos Hivatal 1933. március 31-én kelt 79043/1933. 5. számú körlevele alapján elrendelte a községi emlékkönyv (krónika) vezetését. A városi közgyűlés a krónika írásával Baranyay Józsefet bízta meg. 12. Az egyesület egyéb közművelődési tevékenysége A Jókai Egyesület közművelődési tevékenysége az 1930-as években hanyatlani kezdett, kulturális rendezvényei ritkán eredményeztek közönségsikert. Ezt az egyesület vezetősége nem titkolta, hanem amennyire lehetett, vita tárgyává tette. Az 1932. április 25-én tartott elnöki tanácsülésen is szóba kerültek e problémák, amelyekkel kapcsolatban a következőket mondotta az elnöklő Szijj Ferenc: „... Az egykor tekintélyes jövedelmet nyújtó fényes hangversenyek, nagyszabású képző- művészeti kiállítások rendezése lehetetlenné vált, mert anyagilag nem hoz eredményt, illetve ráfizetéssel jár. Ennek oka a rádió elterjedésén kívül a városunk magyar társadalmát rendkívüli mértékben sújtó gazdasági válságban és abban keresendő, hogy a közönség nagy részének igénye ma már a könnyű, mulattató, és olcsó szórakozásban merül ki...” Az ezt követő 21. évi rendes közgyűlésen a főtitkári beszámoló ezzel kapcsolatban a következőképpen fejeződött be: „... A kritika jogát nem vitatjuk el senkitől sem, de azt megköveteljük, hogy mindenki higgyen szándékaink őszinteségében és abban, hogy minden tettünkben a legtisztább meggyőződés vezet bennünket. És bár kritikával illethet minden fórum, legelső bíránk mégis a Jókai Egyesület tagjainak összessége.. .”55 A kulturális rendezvények körüli viták az 1937-es évben sem szűntek meg, amikor így foglalták össze a hanyatlás okait: „... Exisztenciális kérdések szólnak bele a kultúra vonalába, nemzetiségi problémákkal küzdünk, azonkívül anyagiakban is megszegényedtünk. Egyesületünk a mindennapi politikától távol áll, s ezért is nehezebb a helyzete, mert a kiegyenlítő középhelyzetét foglalja el.. ,”.56 Az egyre szélesedő vitához a fiatalság is hozzájárult, melynek véleményét a Komáromi Lapok c. újság közölte kulturális ankét formájában. A fiatalok álláspontját a már említett ifj. Alapy Gyula képviselte, aki így nyilatkozott: „.. . A vezetőség tagjai, bár városunk nagy képzettségű és kva-
