Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület (1912—1945) II.
BESZÉLŐ MÜLT 67 litású intellektuelj'ei, már csak individuumok, tömegvonzóerőt, szervezési elasztici- tást már nem jelentenek ... Nincsen még ma sem meg az egyesületnek a közös munkaterülete a fiatalsággal, akik pedig szállíthatnák az utánpótlásokat... Tény, hogy a Jókai Egyesületnek olyan gyűjteményei vannak, amelyek európai jelentőségűek. Ezek azonban távolról sem olyan produktívak, mint amilyenek lehetnének. A gyűjtemények feldolgozása csak lassan halad előre. Ennek a feldolgozásnak egy katalizátorra volna szüksége: új, önkéntes és hozzáértő munkaerők bevonására .. .”57 Az állandóan bírálgatott és nagy pénzhiánnyal küszködő egyesület művelődési akcióit úgy kellett megtartani az 1930-as években, hogy azok kevés pénzbe kerüljenek, de lehetőleg vonzók is legyenek. Tartottak szabadoktatási előadásokat (Aixinger László, Jankovics Marcell és mások), de már nem minden hónapban, hanem csak negyedévenként. Amikor az előadásoknak sem volt már sikerük, 1937-től inkább vitaesteket rendeztek irodalmi, művészeti, tudományos, építészeti, zenei és egyéb kérdésekről. A komoly kulturális törekvéseket egyre nagyobb közönyösséggel tudomásul vevő közönség körében ezek a vitaestek kezdetben sikeresek voltak. Az egyesületi hangversenyek és kiállítások valamivel több látogatót vonzottak a Kultúrpalotába. A nagyszámú előadó közül a Dalárda, a főgimnázium zenekara, a pozsonyi Szlovák Filharmónia és Rajter Lajos (cselló) aratott nagy sikert. A képzőművészet kedvelői a tárgyalt időszakban is színvonalas kiállításokban gyönyörködhettek. A rendezvények száma azonban alaposan megcsappant. A legtöbb kiállítást a JESZO és a Harmos-növendé- kek rendezték. A kiállításokon többek között bemutatkozott Bánsági Vince, Nagy Márton, P. Feszty Edit, Reichenthal Ferenc és a Szinyei Merse Pál Társaság. Említést érdemel, hogy a Matica slovenská komáromi helyi szervezete 1935- ben sikeres képzőművészeti kiállítást rendezett a Kultúrpalotában Janko Alexy, Anton Djuračka, Jozef Kollár, Stefan Žambor, Miloš Bazovský, Vladimír Gessay, Cse- miczky László, Ľudovít Fulla, Jozef Pos- píšil és Štefan Štefunko műveiből.58 A népszokásokat felelevenítő és a népviseletet bemutató, 1934 decemberében rendezett „Szentpéteri lakodalom” óriási sikert aratott. A „gyöngyösbokrétát” bemutató ötventagú szentpéteri (Dolný Peter) csoport fellépése emlékezetes maradt a vidék lakossága számára.59 Az egyesületi kulturális rendezvények tárgyalása után nézzük, mi történt még az egyesületben az 1930-as években. Az elnöki és az évi rendes közgyűléseket ebben az időszakban is rendszeresen megtartották. Ezeken az összejöveteleken az egyesületi célkitűzések, az eredmények és egyéb tárgyalnivalók mellett megemlékeztek az egyesület nagy halottairól: Takáts Sándorról (1860—1932), a komáromi születésű híres történetíróról, volt képviselő- házi főlevéltárosról, az egyesület tiszteletbeli tagjáról,60 Zsindely Ferenc (1860— 1935) egyesületi elnökről és Alapy Gyuláról (1872—1936), aki mint egyesületi főtitkár, múzeum- és könyvtárigazgató fejtett ki tevékenységet.61 Az egyik közgyűlésen elhatározták, hogy Alapy Gyula emlékére pályadíj-alapítványt létesítenek, vagyis az egyesület pénztárából évente 50 koronát utal át a főgimnázium igazgatójának, hogy azt az összeget minden évben azoknak a diákoknak adományozza, akik a legszebb dolgozatot írják meg. A Jókai Egyesület egyik célja az volt, hogy évente egyszer összehívja a magához hasonló szlovákiai magyar kultúregyesüle- tek vezető tagjait, hogy a kultúrmunkában szerzett tapasztalataikat kicserélhessék, és a szétszórtság helyett a közös irányítás lépjen érvénybe. Az első ilyen találkozóra az 1934-ben tartott egyesületi közgyűlés keretében került sor, s a rendezőkön kívül a kassai Kazinczy Társaság, a lévai Kaszinó, a dunaszerdahelyi Művelőgárda, a somorjai Csallóközi Múzeum, az SZMKE és a Masaryk Akadémia vett rajta részt. A közgyűlésen, amely Jókai halálának 30. évfordulójával esett egybe, hangsúlyozták, hogy csak az egységesen irányított kultúrmozgalomnak van eredménye és lét- jogosultsága. Majd a Jókai-serleg62 felavatására került sor. Ebből az alkalomból határozták el, hogy ezután minden évben a közgyűlésen egy magyar kultúregyesület küldötte tart a serleg mellett díszbeszédet. Az első, felavató díszbeszédet Szijj Ferenc tartotta, aki ebből az alkalomból többek között ezeket mondta: „... Szimbólum ez a serleg, jelképezi a Jókai Egyesület létét, tagjainak összefogását, és jelképezi szélesebb körben mindazoknak a testvériségét, akik a magyar kultúrát szeretik és ápolják . . ,”63 1936 novemberében tartotta a Jókai Egyesület országos méretű ünnepségeit fennállásának 25. évfordulója alkalmából.
