Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - NAPLÓ - Juhász R. József: „Minden művész lehet ember” (Dezider Tóth képei elé)
N A P L Ő 649 nyomasztani a képtárakat, galériákat és múzeumokat, na és persze a már most is kétségbeejtő helyzetben lévő restaurátorokat.) És hogy Dezider Tóth alkotása kapcsán műtárgyról beszélhetünk, az bizonyítja, hogy egy jól átgondolt, szisztematikusan megvalósított objektumról van szó, és nem öncélú, csak saját használatra gyártott játékról. Ezen túlmutat az is, milyen nagy asszociációs térrel rendelkezik ez az objektum. A Dychovky címet viselő sorozata az egyik legeredetibb és legkoncentráltabb műalkotás-sorozata. A címet, amely a szlovák nyelvben egyszerre jelenti a fúvószenekart és a lélegzetet, nehéz magyarra fordítani. Jelentése: a lélegzet által létrehozott alkotás. Tehát ugyanazon módszer alapján létrehozott mű. Az egyik esetben ez a mű zene, míg a másikban, ahol a lélegzetet, fújást alkalmazza Dezider Tóth, képzőművészeti alkotás. Az ironikus cím és a kétféle jelentéshalmaz között feszülő tér legjobban a sakktáblán követhető nyomon. A fényképsorozat, mely a mű elkészítéséről, pontosabban az alkotás folyamatáról készült a sakktáblán, újabb jelentést hordoz magában, az építkezés és rombolás vízióját ugyanazon módszer alapján. Fekete és fehér, jó és rossz, az ellentétek harca a sakktáblán. Minden szabály- lyal ellentétben itt a fekete lép először, azaz terjeszkedik, majd a fehér, és a harc eredményeként — a potenciális fekete-fehér sakktábla helyett — hatalmas, áttekinthetetlen káosz jön létre. Ez az utolsó kép önmagában csaknem jelentés nélküli (bár ez is lehet egyfajta jelentés), a sorozat egészében azonban fontos szerepet játszik: az értelmetlen expanzió szimbóluma. A „Minden művész lehet ember” ironikus metaforára álljon itt egy példa. Egy akció szabad leírása, amely A pénz felértékelése címet viseli. Konceptuális művészeti alkotásról van szó. Egy kis emlékeztető: „a conceptual art... szakít a művészi kommüniké-