Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - NAPLÓ - Kókay György: Az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratról — megjelenésének 200. évfordulóján

NAPLÓ 639 jelent meg (mindkettőt Kazinczy irta), ad­dig a további hat számban összesen csak egy kritika látott napvilágot. Kazinczy a kritika segítségével akarta olvasóit megta­nítani a Szépnek és a Rútnak, az Igaznak és a Nem-Igaznak, a Tökéletesnek és a Hibásnak a megkülönböztetésére. Az első kötet további füzetei még tartalmaztak Kazinczy-műveket, de a második kötetben már nem jelent meg tőle semmi sem. A költő önálló folyóirat megteremtésén fá­radozott, s ennek eredményeként 1790-ben Kassán meg is jelent saját lapja, az Orpheus. A Magyar Museum négy füzetét a pesti Trattner-nyomdában állították elő. A kas­sai szerkesztők Ráday Gedeont kérték fel a számok gondozására, a korrektori mun­kát eleinte Földi János, majd Gindl Jó­zsef, végül Verseghy Ferenc végezte. A folyóirat munkatársai, illetve szerzői kö­zött találjuk még többek között Szentjóbi Szabó Lászlót, Ányos Pált, Dayka Gábort. A fordítósok sorában a görög-római klasz- szikus írók versei mellett szerepeltek Young, Gessner, Ossian, Milton, Klopstock, Gellert és Wieland művei is, magyar nyel­ven. Kazinczy kiválása után, a második kötetben háttérbe szorultak a fordítások és — Batsányi törekvéseinek megfelelően — az önálló művek kerültek előtérbe. A negyedévenkénti megjelenésűnek ter­vezett folyóirat rendszeres megjelenteté­sét nem sikerült a szerkesztőknek biztosí­tani. A második szám csaknem egy évvel később, 1789 májusában jelent meg, a ne­gyedik füzet pedig csak 1789 végére ké­szült el. A szerkesztőket ez a késedelmes megjelenés nagyon elkeserítette; Batsányi a pesti nyomdászt, Trattnert okolta, és ezért a második kötetet már Kassán, El- linger János műhelyében jelentette meg. Nem hozott azonban e nyomdaváltozás sem megoldást, sőt: még nagyobb késést szenvedett a folyóiratszámok megjelenése. Bár a második kötet első száma 1790 jú­niusában kész volt, terjesztésére csak 1792-ben került sor. a negyedik szám pe­dig 1793-ban készült el. E kiadási nehézségeket a Magyar Mu­seum esetében, ellentétben a korszak többi folyóiratával, nem az érdeklődés hiánya eredményezte. Batsányi abban bízott, hogy 4 millió magyarból akadni fog 4-500 elő­fizető, de az eredmény még kedvezőbb volt, hiszen a kassai folyóirat mintegy 600 olvasóval a legolvasottabb korabeli folyó­iratunk lett. A legnagyobb nehézséget a nehéz és változékony politikai viszonyok okozták, hiszen a Magyar Museum rövid fennállása alatt három uralkodó is váltotta egymást a trónon. Az első kötet számai még II. József életében jelentek meg, ak­kor, amikor a nemesi-nemzeti ellenállás kifejlődésének a csúcsán volt. A második számban Batsányi ki is fejezte azt a re­ményét — még II. József rendeletéinek visszavonása előtt —, hogy az uralkodó, ha meggyőzik őt erről, megváltoztatja a népre káros intézkedéseit. A II. kötet első számában Batsányi A franciaországi változásokra című versével lelkesen üdvözölte a francia forradalmat, és más írásokkal a magyarországi neme­si ellenállás győzelmét. De a második fü­zetben egy olvasó levele és az arra adott felelet már arra is utal, hogy Magyaror­szágon még nincs ok a megelégedésre. Bessenyei Sándor azt írta ugyanis a szer­kesztőnek: írna szívesen lapjukba, de nem tudja, meg lehet-e írni az igazat? Mert igaz, hogy a Bastille helyén már áll a Szabadság temploma, de „vajon áll-e már Kassán a Fanatizmus és rab gondolatok helyén épített Szabadság temploma?” Ba­tsányi válasza is mértéktartásra buzdított: arra utalt, hogy bár az igazság a főtörvé­nyük, de azért „az igaz hazafiaknak, ha igazán használni akarnak nemzetüknek, mindenkor vigyázva, s valami kis félénk bátorsággal szabad csak írniok”. E témáról szólt az utolsó számban megjelent Véleke­dés és javallás című glosszája is. Ebben az újságírók felelősségéről írt, de arról Is, hogy számolni kell az adott politikai lehe­tőségekkel. Azt határozottan kérte a köz­véleményt leginkább befolyásoló időszaki lapok munkatársaitól, szerkesztőitől, hogy amíg hazánkban is megvalósul az angol és más országokban meglévő sajtószabad­ság, addig, amiről nem lehet nyíltan írni, arról inkább hallgassanak, de ne vétsenek az igazság ellen. Batsányinak e reálpolitikus, de egyben elvszerű magatartása sem óvhatta meg lapját a hatóságokkal való összeütközéstől. Különösen a II. Lipót rövid uralkodása nyomán trónralépő új uralkodó, I. Ferenc volt az, aki számára a Magyar Museum „fanatikus és káros eszmék” terjesztőjé­nek és a „közrend megzavarójá”-nak lát­szott. Már 1792 tavaszán megindult a Ma­gyar Museum elleni hajsza. Először a már megjelent számok kassai cenzora iránt ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom