Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (Harmadik rész)
465 járt. Annyi hiábavaló csoda volt már az életben és a történelemben, hogy újabbra várni nem volna érdemes ... XXVIII Gömörben, köztudott, rengeteg a cigány, de itt, Jolsván, még a rengetegnél is több. Bolyongok a megkopott, kicsire zsugorodott utcákon, sikátorokban, keresem boldogult „csikókorom” fényeit, de csak az évtizedek mélyéről váratlanul előbukkanó, harminc éven át lapuló emlékek melengetik a szivemet, a valóság inkább elszomorít: Micsoda város ez, micsoda haldokló város! Ha van modellje Közép-Európában a civilizáció elpusztította környezetnek, nagyítóval se lehetne megdöbbentőbbet lelni ifjúkorom e kedves városánál. El is határoztam tüstént, hogy e súlyos problémát, mármint a környezetvédelmét, én Jolsva ürügyén írom majd meg, s nemcsak egy ilyen röpke megemlékezésben, hosszabb „tanulmányban” is, de leginkább versben persze, vagy szövegmontázsban, ami mostanában inkább hozzám közelálló műfaj. • • • XXIX A legelső élmény, amire X. (talán nem kell külön kihangsúlyozni, kit leplez ez az X.) vissza tud emlékezni, egy napsütéses nyári délután. Ámbár lehet, hogy nem is volt napsütés, s az is erősen megkérdőjelezhető, hogy nyár volt-e vagy tavasz, ősz, avagy éppenséggel tél volt, s még az sem teljesen bizonyos, hogy délután volt. De hát a sablon, ragaszkodjunk a megszokott sablonokhoz. Tehát a legelső emlék, amire X. vissza tud emlékezni, ez volt: XXX Herder szellemi öröksége jelentősebbnek és termékenyebbnek bizonyult, mint a kanti szellemi hagyaték — mondotta volt Mehring. Miért? Herder egy eddig nem méltatott, ám a történelemfilozófiában jelentős közbülső helyet foglal el Vico és Hegel között — írja Rathmann János. S így van ez annak ellenére, hogy: mindenbe belekezdett, de semmit sem fejezett be. Mi több: Herder az elsők között alkalmazta a Spinoza által stimulált panteizmust a történelemre, s ily módon eljutott egy, sok vonatkozásban a hegelit előlegező dialektika elemeihez. Minderre bizonyítékul egy látnoki herderi gondolat: Te, korunk Szókratésze, nem tudsz már úgy tevékenykedni, mint Szókratész, mert működésed színtere már nem oly kicsiny, szűk, fokozottan élénk, zsúfolt, az idők, a szokások és a nemzeti karakter már nem annyira egyszerű, hatóköröd más! Mivel már nem Athén polgára vagy, természetesen hiányzik az áttekintésed arról, amit teszel, az öröm érzése azzal kapcsolatban, amit véghezvittél — da;monod.
