Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - LÁTÓHATÁR - Vojtech Kondrót: Találkozások Laco Novomeskývel; Páratlan sorok; Alkonyodó táj (versek; Tőzsér Árpád fordításai]
Látóhatár V ojtech Kondrót Találkozások Laco Novomeskývd 1 Nem az emlékezetünk nem csal másfél év múlva hatvan lettél volna éppen más ilyenkor a nyugdíjra gondol hétfő volt 1963. április 22-ét írtunk a szlovák írók újból fölvettek szövetségükbe — s te is fölvetted őket abba a szellemi szövetségbe amelynek leválthatatlan elnöke voltál A Devín szálló tanácstermében a legfiatalabbak egyike voltam Az ablakok alatt légkalapácsok dübörögtek s a munkások kis pihenőkkel egész nap lelkiismeretesen törték a betont 2 Akkor is írni kellett amikor nem lehetett írni (nevenincs széken ülve az asztal hiányára téve a papírt sebtében sötétben] becsempészett ceruzával Verset emlékezetből Verset az emlékezetbe amit minden pillanat széttéphet (Verset amit házi feladatként nem lehet megtanulni) A budapesti utca (fázósan a márciusi házakhoz bújva) az Internacionálé lassú dallamát zümmögte — Ott tanultad meg e dalt örökre
