Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (Harmadik rész)
460 „sem utódja, sem boldog őse” szemlélet, az elszigeteltség helyett sikerült a szerzőnek kitágítania kapuinkat Eurázsia felé. A „sem rokona” felfogást a „mindenütt ővelük találkozunk” megállapítása és bizonyítása váltja fel. Természetesen így van ez valamennyi népnél. És ha ez a szemlélet behatol a köztudatba, hatalmas megújulást jelenthet: kiteljesedne bennünk az összetartozás tudata, a humánum, az emberség. VIII A szülőföld kérdez — e címmel indított évekkel ezelőtt a Nő szerkesztősége egy sorozatot, s az éppen soros író, tetszik, nem tetszik, évekkel később is kénytelen hozzáidomítani mondandóját a tán csak pillanatnyi ötlet szülte címhez: A szülőföld kérdez. No, nem mintha különösképpen megerőltető lenne a magamfajta, lírai költőnek elkönyvelt írástudónak összedobnia néhány dolgozatot az adott témáról, különösen most, hogy végigbarangoltuk, fotózás céljából, ifjúkorom színhelyeit. De hát az elmúlt évtizedekben annyit szólottám már e témakörben, hogy aligha tudnék most érdemlegesen szólni e tárgyról. Vagyis válaszolni a szülőföld kérdésére. IX Nemcsak arra kell gondolnunk, hogy mindennap fogy az élet, s mindinkább összezsugorodik a hátralevő rész, hanem azt is meg kell fontolnunk, hogy ha valaki magas kort ér el, akkor is bizonytalan, vajon csorbítatlanul elegendő lesz-e elmeereje a körülmények mérlegelésére — olvassuk Marcus Aurelius Elmélkedéseiben. — Sietnünk kell hát nemcsak azért, mert mindinkább közelebb jutunk a halálhoz, hanem azért is, mert a dolgok megértése és helyes megfigyelése már előbb elmarad tőlünk. [Marcus Aurelius) • • • X Mert ugyan mit kérdezhet elbitangolt, tékozló fiától a szülőföld, öt évtized távolából? S létezik-e egyáltalán? S ha létezik, egyszeri-e? Nem inkább az-e a helyzet, hogy embernek nem szülőföldje van, hanem szülőföldjei. Ahogy szülőházai. Mindenki úgy tudja, hogy az én szülőházam az a pillanatnyilag 23-as számot viselő ház, ahol, mióta az eszemet tudom (kivéve persze a kényszerű szüneteket), mindig is laktunk, s ahol anyám ma is él, egyedül immár több mint tíz éve, tehát itt, ahová ritkán, sajnos, egyre ritkábban hazalátogatok. Am a valóság az, hogy én a falunak egészen más végében születtem, mert anyám, régi szokás szerint, hazament szülni, a tágas Cselényi-házból nagyapám apró házába, a Benko-portára. De hát azt a valamikori házat réges-rég eladtuk, az új tulajdonosok réges-rég átépítették, s kérdem, mi közöm nékem ehhez az idegen épülethez, idegen portához, amely állítólag a szülőházam? XI A több mint húsz esztendeje elhunyt Albrecht Sándort már nem tudjuk Bartókról faggatni, ám özvegye, a kilencvenhárom éves Gréti néni, özvegy Albrecht
