Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (Harmadik rész)
461 Sándorné, még mindig eleven emlékezője a hajdani, legendás napoknak, hisz Bartókékat ő is szinte pelenkás kora óta ismerte (hat évvel volt mindössze fiatalabb a komponistánál), s az idősebb Bartóknénak, a zeneszerző édesanyjának tanítványai közé tartozott a preparandián. Musil rangja Proustéhoz vagy Joyce-éhoz mérhető. Ha csupán mint emberekről beszélnék róluk, gondolom, nem túloznék, ha azt mondanám, hogy Musilnak egyszerűen több esze volt, mint kettőjüknek együttvéve. De regényíróként nem gondolkodhatunk róla kettőjük társaságában. Mégpedig azért nem, mert Proust és Joyce is határvidéken tevékenykedtek, azon a vidéken, amivel Musil, mivel más határvidékek foglalkoztatták, nem sokat gondolt: a regényforma hatalmas és bizonytalan körvonalú határvidékén. Proust és Joyce műveletei töretlenek; Musiléi viszont nem — írja Kermode. (Mi a modern?) XIII Hovatovább így leszek magával a faluval is, a szülőfalummal, Gömörpanyittal. Mert igaz ugyan, hogy itt születtem 1938. március 15-én, s itt éltem le öt évtizednyi életem első ötödét, a kilencedik évemig tartó csonka évtizedet, amely Mőrincz szerint az ember életének legfontosabb szakasza. Ezt a kilenc esztendőt leszámítva, illetve még ebből is levonva az első négy-öt évet — hisz miféle emlékei lehetnek az embernek az első fél évtizedéről? — marad tehát öt esztendő összevissza. Vagyis pontosan egy tizedrésze eddigi életemnek. Mert negyvenhétben elkerültünk Panyitről, s noha öt év múltán, tizennégy éves koromban visszakerültünk, én akkor már Tornaijára jártam az akkortájt megnyílt magyar iskolába, ötvenhattól meg gyakorlatilag pozsonyi lakos vagyok, Gömörpa- nyitra legfeljebb hazajárok. • • • XIV Az Univerzum „szélén” levő fiatal galaxist vagy kvazárt olyannak látjuk, amilyen akkor volt, amikor fénye először kigyúlt. Az azóta eltelt évmilliárdok alatt persze a galaxis feltehetően a miénkhez hasonló, középkorú csillagrendszerré fejlődött, de a fejlődés eredményét mi még nem láthatjuk, mert további évmilliárdoknak kell eltelniük, hogy a fényt a hírrel eljusson hozzánk. Ha annak a kifejlődött csillagrendszernek a lakói távcsöveiket felénk szegezik, azt a kvazárt, azt a galaxist, protogalaxist vagy valamit látják, ami évmilliárdokkal ezelőtt az Univerzum ifjúkorában csillagrendszerünk volt. (Timothy Ferris: A vörös határ — A Világegyetem szélének kutatása) XV Hogy sorjában mondjam a dolgokat: Negyvenhétben mi azért mentünk el Panyitról, mert az akkori, háború utáni kitelepítési láz fogaskereke elkapott bennünket is. Bár a mi családunkat se Csehországba, se Magyarországra nem vitték, nagyanyámat s keresztszüleimet, akikkel egy házban laktunk, egy portán osztoztunk, áttelepítették a Dunántúlra, az onnan elüldözött svábok helyére,
