Irodalmi Szemle, 1988

1988/4 - NAPLÓ - Móser Zoltán: Feljegyzések Madáchról

N A P L ő

vagy a freskók készíttetőjének alakja is. Világi ruházatú lovag. Sőt — úgy tűnik — mintha a Feltámadás jelenetén is ugyanőt látnánk. (...) A donátor elhelyezése annyira centrális és kiemelt, hogy festői hangsúlyt vélünk ebben az ábrázolásban is. (...)

Az elmondottakat úgy foglalhatnám össze: a cserényi templomot Madách fia Pál építtette 1300—1332 között. A freskón felbukkanó lovagalak talán e Pál fia Lőrinc (Lökős) comes, Nagy Lajos aule milese.”

Ezután térjünk vissza a képekhez. A három templom: a Madách ősök három birtokán alapított templomok, a freskórészletek pedig Cserény templomának falképeiről valók: a) az utolsó ítélet megbilincseltjeinek főalakja, b) donátor — apród! — László király gyalogos alakja mellett, c) a feltámadás főalakja.

Ezek közül valamelyik — ha igaz a föltételezés! — az egyik Madách ős arcvonását rejti. Vajon a három közül melyik inkább? Zolnay László a b)-re és c)-re gondol. De vajon nem lehet-é az első: a bajuszos, barettel fején a Pokol kapuja előtt összekulcsolt kézzel álló, talán rimán- kodó, könyörgő alak? Hogy erre gondolunk, annak elsősorban a bajusz, a Madách Imrére oly jellemző bajusz az oka.

Egy kis falusi könyvtárban mindig megállók egy fából faragott szobor előtt, amely Madách Imrét ábrázolja. Készítője egy nyugdíjas vendéglős (autodidakta tehát), aki többek között Csokonait is, Petőfit is kifaragta — elég sok képet is festett —, de ez a legsikerültebb müve. Olyannyira, hogy ezt érzem az eddig látott Madách-szobrok legjobbjának: Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrával vetekedik Bokodi Lajos faragványa.

Pedig Vilt Tibornak a Margitszigeten lévő Madách-emlékműve (1972- ben került a helyére) — ahogy ezt Németh Lajos is, Kovács Péter is említi — szinte iskolát teremtett a magyar köztéri szobrászatban. Vilt Tibor „romantikus lendülettel az ihlet pillanatát igyekszik megragadni.