Irodalmi Szemle, 1988
1988/4 - Balia Kálmán: Eszmélés, Akkomodáció, A Zoch utcán
ESZMÉLÉS (J. A.-parafrázis) Csupán egy következő vers tükre őriz meg gondnyi szünetre minden eddigit, mi lényegét újramondatni némán szépítkező valóba merül. De költemény lesz-e a végső, ismerhetetlen, mely — nekünk már szükségtelen — nem szóra: nemlétre vetül, s kikapcsolt áramként jelez, érvénytelenít... AKKOMODÁCIÔ Azaz folytonos alkalmazkodás A helyzetemtől a környezettől a távolságtól függően ellaposodom vagy kigömbölyödöm akár egy óriási szemlencse A lényeg hogy mindig átlátszó legyek Nem másoknak nem is magamnak A lencsébe kívülről hiába nézel Nem ő lát belülről hanem valaki — vele Azt én teszem vakból éleslátóvá A ŽOCH UTCÁN „Halál leseng e nyári napon, Mintha én feküdnék bölcsődben, Kicsi fiam, S álom-arcocskádat cirógatom.” tAdyj I Kórházban szültek meg kórházban szültél hogy legyen valakid valakit magadévá tehess Mindenkit vtsszavonzol akit ellöktél magadról Egész testemmel sajnállak Messzire pofoztál akár egy macskakölyköt Mégsem magamra mégsem rád ütök ENGEM A HÜVELYED FORMÁLT méhed megérlelt AJKAD KIKÖPÖTT II Életem medre fogantatásom ágya ez a hazám Nem csobogok az óceán felé hiszen nála is jobban megteltem Élénkpiros testüregeimben vér feszül Mígnem a forróságtól felpattan az ajkam és spermaillatú lucskos életigékkel töltöm be helyem amelyet elfoglaltam volt s amelyet elhagyok s s A hosszan tartó beállítódás persze állandósul a tágulásban is Világától távolodva évről évre egyre homályosabban lát velem az akinek már ötmilliárd korrigálhatatlan szeme van III Otthont keresve szülőasztalok meg-megránduló szerelőszalagán hoztad a létbe az otthontalanságot És felnevelted Az emlékművedet gondozod Ápolod sírhalmod árvácskabokrát Önmagam tökéletlen mutánsát a gyermekedet-4 TRÓJAI PAPÍRGYÁR 1986, gipsz, 68X50X21 cm BÁLLÁ KALMAN
