Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Kövesdi János: A szovjet filmművészet metamorfózisa
280 bonyolult, ellentmondásos egyéniség volt. Milyen jelentőséggel bír Tarkovszkij életműve a szovjet filmművészetben? PLAHOV: Tarkovszkij munkássága jelentőségének, hozadékának még életében tudatában voltunk, de most még jobban tudatosítjuk, mit jelentett filmművészetünk számára. Igen nagy drámát élt át, nemcsak azért, mert munkája során sok nehézséggel kellett megbirkóznia,'hanem azért is, mert mert meg kellett vívnia a maga harcát a nézővel, a nézőtérrel is, minthogy első filmjeit a közönség nem fogadta el. Első alkotásai túlságosan újító jellegűek, túlságosan megelőzték a saját korukat, a nagy nyilvánosság értetlenül viseltetett irántuk. Ám a közönség fokozatosan kezdte megérteni e művek alkotójának szándékát, s Tarkovszkij tisztelőinek köre szélesedni, terebélyesedni kezdett. Most már a nézők meglehetősen széles köre hódolhatott művészetének. És amikor halála előtt, a halálát megelőző közvetlen időszakban elkezdték vetíteni a Szovjetunióban forgatott és készült filmjeit, melyek készen álltak ugyan, de nem mutatták be és nem vetítették őket, gondolok itt a Tükörre, az Andrej Rubljovra stb., túlzás nélkül elmondható, hogy ezeknek a filmeknek köszönhetően teljesítette évi bevételi tervét a filmforgalmazó vállalat, olyan érdeklődés mutatkozott irántuk. Úgy vélem, hogy Tarkovszkij életműve jelentős helyet foglal el a szovjet filmművészet történetében. A hatvanas-nyolcvanas években alighanem olyan hely illeti meg a szovjet filmművészetben, mint Eizen- steint a húszas években s általában a maga korában. Tarkovszkij olyan művész, akit nem mindenki fogad el, én magam sem tudok mindent be- és elfogadni a filmjeiben, van, ami jobban tetszik, van, ami kevésbé. Ámde ennek semmi jelentősége sincs, mivelhogy ez voltaképpen egyik titka az olyan alkotók művészetének, akik tevékenységük során egyéni, egységes világot teremtenek. Ilyen sajátos világ a Tarkovszkijé is, teljes és nagy hatósugarú világ, melynek megvannak a maga sajátos, megismételhetetlen alkotói jegyei és elvei. Filmjeinek sorsáról sokat lehetne beszélni. De én most csak annyit mondok: már az is nagy jelentőségű és fontos tény, hogy Tarkovszkijnak (noha az egész ügyet túldramatizálták annak kapcsán, hogy Tarkovszkij elutazott és már többé nem tért vissza a hazájába, és nem dolgozott otthon, ami egyébiránt nagyon-nagyon tragikus volt Tarkovszkij számára, mert ő mindvégig megmaradt olyan embernek, aki szereti a hazáját, és élete végéig hű maradt hozzá, de mindezek ellenére) elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a szovjet filmművészet, az orosz filmművészet, minthogy ő maga orosz volt és művész, valóban világra szóló elismerést szerzett. Tegyük hozzá persze, hogy nyugati nézői nem állnak túl messze tőle, jobbára az értelmiségi körökből kerülnek ki, ez mégiscsak igen nagy elismerést jelent, és éppen ez tölt el bennünket bizonyos fokú optimizmussal, mert tanúsítja, hogy filmművészetünk képes olyan értékeket produkálni, olyan típusú értékeket, amilyeneket Nyugat-Eurőpa nem képes létrehozni, és Hollywood annál kevésbé. Mert bizony sajátos orosz szellemiséget képvisel, ami Dosztojevszkij és sok más klasszikusunk művészetének a sajátja, s éppúgy a Tarkovszkijénak is. — Jó lenne, ha többet tudhatnánk a szovjet ifjúság problémáiról, valóságlátásáról, vágyairól, a fiatal művészek kísérleteiről, a fiatal filmesek főiskolai képzéséről stb. Talán érdemes visszakanyarodnunk Abaludzénak egy lényeges megállapításához, amit egyik interjújában tett: „Ogy látom, hogy a grúz fiatalok pontosan megértették a fii- 'memet, és értékelték a nyílt beszédet az apák és a fiúk nemzedékéről., A generációk közti kapcsolat témája mindig érdekli a fiatalokat, amint a hazugság kérdése is. Akik most kezdik az életet, azok általában rendkívül érzékenyek a hazugságra, amely erősen befolyásolta az életüket az elmúlt évtizedekben. Gondoljuk csak meg, mi ellen kell ma tulajdonképpen harcolnunk? A hazudozás ellen! Egyáltalán nem véletlen, hogy egy másik szovjet film, a Könnyű-e fiatalnak lenni?... is olyan éles kritikával vizsgálja a hazugság dolgát. A fiatalok különösen élesen érzékelik a hazugságot, és a felnőttek számára gyakran fölfoghatatlan tettekkel reagálnak rá. Pedig igen könnyű megérteni őket: az igazságot akarják!'' Talán térjünk még vissza Juris Podnieks, a fiatal lett rendező Könnyű-e fiatalnak lenni? című dokumentumfilmjére. Kérem, elemezzék a filmet, persze az ifjúság egyéb problémái is érdekelnek. PLAHOV: Mindenekelőtt azt kell megállapítanom, hogy avantgárd jellegű filmről van szó abban az értelemben, hogy szintén a megújulási folyamat előtt járt, és elsőként világított rá olyan jelenségekre, amelyekről azelőtt nem beszéltünk. Az
