Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Milan Rúfus: „... és megsokasítom a te magodat”
Vettek rajta cukrot, lisztlángot, húst s egy kevéske pálinkát az esküvő tiszteletére. E szerény dicsőséget aztán egy éven át törlesztették. Év múltán a vászon hazatért, s csak utána varrtak belőle azt, amire kell a vászon az embernek. Nem kellett sok belőle. A föld gyermekei nem korbácsolták vágyaikkal a földet, nem tépkedték ki belőle a halott dolgok szőrszálait. Szerették egymást? Nem tudom. Nagyanyám tizenegyszer szült, mindig ugyanabban a sarokban. (Ahol évek múltán, átvállalva utána a guzsalyt, már a menyasszony unokát szült neki — engem.) Tizenegyszer szült és nyolcszor ment jajveszékelve fölfelé a falun a sebtében gyalult kis koporsó után. Dehogyis csecsemők! Olyan agyafúrtan és rosszakaratúan volt elrendezve, hogy ne csupán a köldökzsinór sebe égesse testüket. A sors kivárt, míg megszövi a lélek köldökzsinórját, azután vágott: úgy a második és tizenegyedik évük között hagyták el őt a gyermekei. Miért? Ezt már senki senkinek meg nem mondja. A halállal való küzdelemben éppen az öle volt ennyire szegény. Viaskodtak egymással, ki hurcolja meg a másikat. Ezúttal is csak egy hajszálon múlott. Tizenegy gyerekből hárman szöktek szárba. Három fiú, s közülük: a legidősebb, Mišo. Bár kőműves volt, nem emelt biztonságos falat az első háború s önmaga közé. S e fal, túlságosan türelmetlenül, a történés gradációjáról is megfeledkezett, s valahogy már az elején magával rántotta őt. Ami maradt belőle, ma valahol Galíciában nyugszik, amint bennem az erről hallott történet: Nagybácsim a városból sötétben járt haza. Miféle nyolc óra, hiszen örülhetett, hogy van mit dolgoznia tíz óra hosszat! Az anyakönyvi hivatalból üzenet várta otthon Peressényi méltóságos úrtól, hogy jönnie kell. Bizonyára sejtette, milyen súlyos az üzenet, éppen azokban az időkben, indult tehát késedelem nélkül. Meggyújtotta az istálólámpát, s ezzel a lámpással — a lábában már tíz óra munka a falnál s a hazavivő út kilométerei — világított az éjben arra a másik útra, mely a közeli anyaegyházi községbe vitt. Haza már egy harmadával kevesebb került belőle. „Megölték Mišót.“ S egész este többé már egy szó sem. Ez esetben legalább a gyilkosokat tudta. Be ki öldöste le a kicsinyeit? Netán ugyanazok?
