Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában

1202 lás ...! Vagyis azt kívánjuk hangsúlyozni — talán már a „csomópont” fogalmával sikerült is érzékeltetni szándékunkat, —, hogy a tizes évek vége irodalmunkban nem annyira a tényleges eredmények összege­zésének évei, hanem sokkal inkább a m?r meglevő s a továbblépéshez szükséges fel­tételek számbavételének a lehetősége, s a majdani értékeket sejtető pályák indulá­sának az évei. Ebbe a helyzetképbe, úgy véljük, beletartozik Czuczor is. Ezek az évek nála éppúgy, mint a vele szinte nap­ra egyidős Vörösmartynál, a felkészülés és erőgyűjtés időszakát jelentik, azzal a kü­lönbséggel, hogy míg szerencsésebb pálya­társának a kibontakozáshoz vezető útja nyomon követhető, addig az ő költői érle- lődésének útját teljesen az ismeretlenség homálya borítja. Ennek okát mi is a poé- zis művelésére kedvezőtlenül ható, szabá­lyok közé szorított s tilalomfákkal meg­tűzdelt szerzetesi életkörülménnyel magya­rázzuk, hasonlóképpen, mint a Toldy nyomdokain haladó Kelemen Károly. íme találó megállapítása: „Szerzetes volt, ér­zéseinek nem engedhetett szabad folyást s ha mégis kitört az, rejtegetni kellett, mint oly kincset, melyhez tulajdonjoga nincs, mely titkos számára.”36 Czuczor a szerzetesi próbaévet a rend székhelyén, Pannonhalmán töltötte. Az ősi kolostort s az apátságot még István király alapította, uralkodásának legelején (1001— 1002-ben), s alig egy századdal később a kolostor könyvtára már 80 kódexszel ren­delkezett,37 ami a 11. század végén, Euró­pának ezen a területén rendkívül jelenté­keny könyvállománynak számított. Pannon­halma történelmi levegője, európai hírű könyvtára bizonyosan megragadta s min­den addiginál alaposabb stúdiumra ösztö­nözte a fogékony szellemű fiatalembert. Erre enged következtetni egy későbbi, Toldynak küldött levele, melyben — miu­tán közölte, hogy a noviciusoknak mely tantárgyakat38 kell tanulniuk — többek közt ezt írja: „(...) kinek-kinek elegendő módja és eszköze vagyon kedvelt stúdium- jaival foglalatoskodni”.39 „Kedvelt stúdiu­ma” ekkor mindenekelőtt a magyar törté­nelem, s az is marad mintegy két évtize­den keresztül. A próbaév letelte után a kétéves böl­csészeti tanfolyamot (1818—1820) a rend úgynevezett házi líceumában, Győrött vé­gezte. Itt mindvégig jónevű tanárok oktat­ják — közülük is kiemelkedik a történet­író Czinár Mór, a későbbi akadémiai leve­lező tag —, s ami még fontosabb: tan­tárgyként foglalkozhat az oknyomozó ma­gyar és az egyetemes történelemmel.40 A líceum növendékei a rend székhazában laktak, melynek főnöke az a Szeder Fá­bián, akinek éppen ezekben az években jelentek meg (a Tudományos Gyűjtemény­ben) néprajzi, nyelvészeti dolgozatai, s aki később az Urania című zsebkönyv (1823— 1833) szerkesztőjeként költőnknek több versét közölte. Mint rendházbeli elöljárója és tanára, de különösen mint tudós mű­veltségű literátor, bizonyára irányítóan ha­tott Czuczor fejlődésére. Nyilván nemcsak olvasmányai megválasztásában befolyásol­ta őt hasznosan — bár az sem kevés, ha, mondjuk, a Tudományos Gyűjteményre rá­irányította figyelmét, vagy a legújabb köl­tészet néhány friss kiadványát a kezébe adta —, hanem minden bizonnyal versírás­ra is buzdítgatta. S valószínűleg azt is neki köszönhette elsősorban, hogy Győrből hamarosan Pestre vezetett az útja. Ne fe­ledjük ugyanis: a harmincas létszámú lí­ceumi hallgatóság közül mindössze má­sodmagával részesült abban a főapáti kegyben, hogy a bölcsészeti tanfolyam harmadik éve alól fölmentve, egyenesen a pesti központi papi szemináriumban foly­tathatta tanulmányait.41 Kiküldetése, mint tudjuk, sorsdöntőnek bizonyult: meghatá­rozta pályáját — egész életét. Jedlik Ányos így emlékszik vissza unoka- testvérével kapcsolatban a győri évekre: „A gymnáziumban kitüntetett tanulási szorgalmát és képességét a (...) philo- sophiai cursusban is megtartotta. Sőt még a táncz-féle mozgások gyakorlatáról sem mondott le (.,.)"42 A főapátsági líceum hallgatóinak a létszáma az 1810-es évek végén már meghaladta a harmincat, s „mi­vel közöttük többen a hangszereket is ügyesen kezelték, Czuczor Gergely 6—8 tánczkedvelő egyénből álló csoportot to­borzott, és a (...) társalkodásl teremben vasárnap délutánonként vígan járták a to- borzót, a verbungost (,..)”43 íme egy ér­dekes adat, melyről az életrajzírók eddig „szemérmesen” hallgattak, gondolván, hogy a szabadidő ily „komolytalan” foglalatos­sággal való kitöltése méltatlan a szerze­tesi fogadalomhoz. Czuczor tehát tánckör­vezetői minőségben a diáktársak szellemi hangadója. Erre a szerepre, rátermettségén kívül, feltehetően friss olvasmányélményei s az évtized végén megélénkülő kulturális publicisztika inspirálták. Gondolunk itt a Hasznos Mulatságok és a Tudományos Gyűjtemény cikkeire, melyek közül első­sorban Kultsár Istvánnak a nemzeti tánc,

Next

/
Oldalképek
Tartalom