Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában

1200

nézve az 1817/18. iskolaévtől kezdve tétetik kötelezővé”. Rendkívüli tantárgyként a pozsonyi bencéseknél ugyan már a korábbi években is szerepelt, de a tanügyi szabályzat értelmében csak a magyar nyelvben gyönge tanulók részére volt beiktatva.28 Ekkor tehát Czuczor tantárgyként még nem tanulhatott magyart; döntő fontosságú azonban, hogy legalább a poetica classisban már igen, s ez arra az időre esik, amikor az iskolai gyakorlatként készített néhány latin vers után nekibuzdulva kóstolgatja a metrumba szedett magyar vers ízét.

Az egykorú gimnáziumi oktatás anyagát, menetét, szellemét az 1806. évi Ratio Edu- cationis határozta meg, mely — egyoldalúan a klasszikus műveltségi eszményt tartva szem előtt — a gimnáziumnak mind a hat osztályában a latin nyelvet és irodalmat teszi meg a tananyag gerincévé; a modern nyelveket és reáltárgyakat csak mellékesen tanították. A hat évfolyam a tananyag tartalmi megoszlását tekintve két, bár szorosan egymásra épülő részre tagolható: a négy grammatikai évre és a humanitás két évfolymára — ez utóbbiak az ötödik vagy retorikai, illetve a hatodik vagy poétikai osztályok. Már az elnevezések is sejtetik: míg az alsó osztályokban a latin nyelv elsajátítása a fő feladat, addig a két felsőben a római klasszikusok tanulmányozása, műveik elemzése és fordítása — éspedig az ötödikben inkább a prózai alkotások, szónoklatok, a hatodikban meg elsősorban a költészet. A Ratio a „poetica classis”-ban oktató tanároknak nemcsak a latin auktorok minden korábbinál elmélyültebb ta- nítását-elemzését tette kötelezővé, hanem feladatul adta a latin versírás gyakoroltatását is — külön tekintettel a költői hajlamú ifjakra. Íme a Ratio utasítása: ,,A poetika, avagy az ékesszólás második része, amelynek ámbár a szónoklattannal a fő mesterségbeli szabályai azonosak, mindazonáltal részleteiben oly sokban különbözik attól, hogy méltán úgy látszik, hogy az ékesszólás másik faját alkotja, és hogy az oktatásnak egy sajátos faját kívánja meg. Először általánosságban kell tanítani, azután behatolni a poézis egyes fajaiba, abban a sorrendben, amelyet az iskolakönyv mutat. Azokban, akiket valamely természetes hajlamuk a poezis és a versszerzés felé vonz, és szikrát és tehetséget mutatnak, az ilyenféle lánvrakapó szikr - kát illő lesz gondosabban ápolni; és a természetnek taplót és táplálékot szolgáltatni tovább; és azokkal a helyes versszerzést is gyakoroltatni: azonban a próza használatát és gyakorlását ez évben is folytatni kell.”29

A nagy rómaiak — Ovidius, Vergilius, Horatius — példájától indíttatva a humanitás évfolyamait végző Czuczor tehát módszeresen gyakorolja a latin „versszerzést”. Első kísérletei bizonyára hexameteres sorokba foglalt latin nyelvtani szabályok lehettek, melyek egy-egy fontosabb definíció könnyebb és tartósabb bevésését voltak hivatva előmozdítani. S bár a magyar nyelvű költés nem volt iskolai feladat, Czuczor iskolájában is akadt egy-két olyan hazafias szellemű tanár, aki felhívta tanítványai figyelmét a magyar metrikus költészet eredményeire, s beavatta osztályát a klasszikus magyar triász elméleti munkásságába. Sőt, Zoltvány úgy tudja, hogy egyik tanára, Gátser Leó — maga is írogató ember lévén —, felismerve Czuczor költői hajlamát „a hatodik osztályban iskolai feladványul magyar verseket is készíttetett tanítványával”.30 Toldy szerint is az utolsó pozsonyi tanévre „esnek első költői próbatételei magyar nyelven (elégiák), miután már elébb, Ovidot kedvelve főkép, latinokat írt”.31 Amulva fedezhette fel, mint a 16. század óta annyi magyar költő, újra meg újra, hogy a latin—római metrum milyen remekül gördül a hosszú magyar szavakon. Ez a friss élmény a tizenhetedik évébe lépő fiatalember életének további alakulását döntően meghatározta.

Pozsonyi ujjgyakorlatai, zsengéi közül azonban nem maradt ránk egyetlenegy sem. Kézirat híján ugyanúgy az sem dönthető el, hogy a következő esztendőkben Pannonhalmán, Győrött, majd Pesten — az Augsburgi ütközeten innen — írt-e olyan verset, mely már az iskolai feladványok szintjét meghaladta, s amelyek esetleg már megértek a közlésre. Toldy Ferenc is csupán afelől tudósít, hogy az ifjú Czuczor a kolostor falai között kezdett ismerkedni Gvadányi és Himfy költészetével, s „a két költő hangjaira meg- megzendültek keblében a falusi népnek még gyermekkorában hallott, de kedélyében mélyen betapadt, s a latin költészet által vont kéreg alatt csak alvó, de el nem pendült rokon hangjai. Ezek hasonlatára alkotta tehát meg első dalait, melyeknek tárgyat a szív első, felénk, s most a fekete taláris alá fojtott érzései nyújtanak”.32 Hogy melyek voltak ezek az „első dalok”, milyen költői világot közvetítet-