Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában

1199

2. ÚJVÁRTÓL POZSONYIG

Czuczor István a középiskola hat osztályát (1811—1817) négy városban végezte, s mindvégig kitűnő tanuló volt, sőt az utolsó három esztendőben (Pozsonyban) első eminens.20 Sajnos, az ifjú Czuczorra utaló adatok, melyekre támaszkodhatnánk, igen gyérek; amit sikerült innen-onnan összecsipegetnünk, inkább csak a külsőséget jelzik, mintsem a lélek, a személyiség formálódását, gyarapodását. Kurtz Vilmosnak a költő öregkori elbeszélései alapján írt visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy diák korában apja zsinóros magyar ruhában járatta, noha azt ekkor, különösen a pozsonyi évek idején, még igen kevesen viselték. Emiatt nézeteltérésre is sor került közöttük, amikor — apja akarata ellenére — kapuiba öltözve utazott a pannonhalmi felvételi vizsgára; nemcsak hogy „utrava- lót nem adott különben szeretett fiának”, hanem még a „lovakat is ki akarta fogni a kocsiból”.21 Az apai felháborodás természetesen nem annyira a kaputos öltözéknek szólt, mint inkább a papi pályának. Néhány évvel később azonban éppen a hagyományos-magyaros viselet (a talár fölött hordott Zrínyi-dolmány és az atilla) immár öltözékének elmaradhatatlan kellékei. De ez nála nem puszta külsőség; azon túl, hogy valamelyest talán az édesapát is kárpótolta — szimbolikus jelentésű, azaz bensőjének, hazafias és progresszív magatartásának jelképe.

Már a harmadik grammatikai osztályban, mivel ő tudott legjobban verset skandálni és előadni, osztálytársai „poétának” nevezték.22 Ebbéli tevékenységét majd Pozsonyban, a humanitás két felső osztályában folytathatja igazán, s akárcsak korábban — hála kiváló memóriájának és talpraesett fellépésének —, most is utolérhetetlen. Így emlékszik erre az időre a vele egy osztályba járó Jedlik Ányos: Akkoriban iskolánk tanárai arra serkentették a tanulókat, „hogy a klasszikusokból valamely retorikai vagy poétái darabot magány szorgalommal hetenkint betanuljanak és ezt előleges bejelentés után a szombati nap délutáni órái alatt az egész hallgatóság előtt szavalva felmondják (...) Többen megkíséreltük a vele való versenyzést, de Czuczort legyőzni soha senkinek nem sikerült”.23

Czuczor három esztendeig, 1814 és 1817 között volt a pozsonyi katolikus főgimnázium diákja. Híres iskola volt ez, országos viszonylatban is mintának tekintett középiskola, vagy ahogy akkor nevezték: archi- gymnasium. Méltán állapítja meg az intézet történetírója, hogy „(...) a bencés tanárok pedagógiai és szakképzettség meg hazafiság dolgában ezen korszak tanárai között nagyon előkelő színvonalon állanak”.24 Az intézet 1812-ben került az állam kezéből a Benedek-rend irányítása alá — az 1811. évi devalváció következményeképpen, ami azután könyörtelenül maga után vonta az Intézeti ösztöndíjak megszüntetését.23 Nyilván ezzel magyarázható, hogy — bár Czuczor mindvégig első eminens tanuló, s a sokgyermekes szülők szociális helyzete sem lehetett éppenséggel megnyugtató — a három év alatt egyszer sem kapott ösztöndíjat.26 Ennél is nagyobb csapas, egyenesen sorsdöntő rá nézve, hogy a pénzügyi válság és az 1814—1816- os esztendők rendkívül rossz termése miatt az 1816/17-es tanévtől az Orsolyaszűzek zárdája „beszünteti a szegény tanulók segélyezését”. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy pozsonyi tanulmányainak első két évében az Orsolya-apácák „segélyezésében” ő is részesült. S mivel ezentúl erre nem számíthatott, ugyanúgy a szülők támogatására sem — különben talán az itteni jogi akadémián folytatta volna tanulmányait —, nem volt más választása, mint hogy belépjen a bencés rendbe, amely magára vállalta kitaníttatását. Igen, az egyre izmosodó, poétái szikrát sejtető tehetség számára most csak egy a fontos: a továbbtanulás lehetőségének megteremtése, kerüljön bármibe is. De hogy az ára oly nagy lesz, hogy élete végéig kell majd érte „fizetnie” — nem tudhatta. Csak később derül ki — mint a továbbiak során látni fogjuk —, hogy víg kedélyétől, leplezetlen őszinteségétől, nyílt és szókimondó jellemétől ml sem állt távolabb, mint a szerzetesi élet merev kötöttsége, a klast- rom „cellákra” szabdalt, zárt, álszenteskedéstől sem mindig mentes életmódja.

Ami a magyar nyelvnek és irodalomnak mint középiskolai tantárgynak a pozsonyi meghonosítását illeti, erről Rencz János tudósít fentebb már említett írásában, pontosabban a főnévkönyvi kivonatban. Eszerint a külön rovatban szereplő „magyar nyelv és irodalom”-ből az utolsó, 1816/17-es tanévben Czuczor osztályzatot kapott (E. minens),27 ami azt jelenti, hogy náluk a magyar nyelv és irodalom általános oktatását egy évvel korábban kezdték, mint másutt. Rendeletileg ugyanis — mint Schönvitzky írja — „a magyar nyelv tanulása a gymnasium minden tanulójára