Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában

1198

— ezt olvashatjuk: „Czuczor Istvánt legelőször 8—9 éves korában láttam a Szí- mőn lakozó rokon Czuczoréknál tartott farsangi mulatozás alkalmával...”16 (kiemelés tőlem — R. B.) E visszaemlékezés megbízhatóságát Jedlik monográfusának, Ferenczy Viktornak alábbi mondata is aláhúzza: „Talán a városi iskolázás (...)

okozta, hogy Czuczor István nagy tekintélyben állott Jedlik előtt.”17

Ezek után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon milyen megfontolások vezették Zoltvány Irén tollát, amikor az anyai nagyapa reputációját oly jelentőssé, meghatározóvá növelte, majd — ennek következményeként — a költő legfogékonyabb gyermekéveit ehhez a miliőhöz kötötte? Bizonyára nem csak a Szabó család kétes hitelű hagyományai; ezek — mert ilyenek valóban voltak — aligha téveszthették meg a tudós irodalomtörténészt. Sokkal inkább a millenniumi Magyarország valóságtól elrugaszkodott, görögtüzes és délibábos álmokat kergető atmoszférája ragadta őt magával, azaz ragadtatta arra, hogy a nagy költő és tudós genezisét „megszépítse” s neveltetését „korszerűvé” stilizálja. Ebben a rangkórsággal terhes korban az Augsburgi ütközet és a Riadó költőjének szalonképes ősei csak birtokos nemesek, toborzó huszár káplárok lehettek — nem pedig az igaziak: a rebellis jobbágyok és kuruc szegénylegények. A tények azonban tények maradtak, s a költő küzdelmes élete és műve a bizonyíték: következetesen az igazi ősöket, az egyenes gerincű és szavú jobbágyokat, a Tiborcok panaszának megszólaltatását vállalta egész életében.

Míg anyjáról szemérmesen hallgat, addig apjáról már inkább elejt egy-egy emlékező, jellemére-tulajdonságaira utaló megjegyzést; kár, hogy ezeket mások rögzítették utólag18 — kivéve természetesen Atyám hamvaihoz című szép versét, melyben a férfikor delelőjére jutott költő büszke, plebejus öntudattal vall apjáról:

Nemes-címer szobád falán,

S fiókodban nem állt nemeslevél:

De Istenemre, írva volt Szivedre a nemesség jelleme.

Majd lejjebb így jellemzi őt:

(...) bélyegzés szavad megfontolás; Ki felfogád magad becsét,

S komoly szilárdság ülte homlokod; Atyául tisztelt gyermeked,

Kit ápolál, de nem kényeztetél;

Rend, pontos munka, tisztaság,

S emberbecsülés voltak jelszavad.

S jutalmadúl közbizalom S becsület, tisztelet fogott körül.

íme a jobbágyszármazású apa hiteles portréja. Valóban: Czuczor apja Érsekújváron egyre gyarapodó, gazdálkodó telkes jobbágy [„(...) téged egy jobbágyi helytelek / Családoddal táplála ki" — olvassuk a fenti versben), aki a városnak később nem születésével, hanem emberségével fémjelzett tekintélyes polgára, s élvezvén a közösség bizalmát, élete végéig különféle felelős tisztségek viselője.19 Mint az élettel nap mint nap küszködő, két keze munkájából élő emberek általában, ő is szigorú erkölcsi elvek szerint élt, s ezt fiába is igyekezett beleoltani. Paraszt ember lévén, a serdülő fiút gazdálkodásra akarta fogni, de a fiú gyönge testalkata s egyre inkább megnyilatkozó tehetsége — ez utóbbi felismerésében derék tanítójáé az érdem — arra bírja az apát, hogy fiát taníttassa. S ha már így esett a dolog, körültekintően a lehető legjobb iskolákat választja fia alma materéül (akárcsak két évtizeddel később Petrovics István), mindegyikben még egy-egy külön feladatot is lelkére kötve: Nyitrán a szlovák, Esztergomban a német nyelv megtanulását, Pozsonyban meg mindkettő tökéletesítését. A szünidőben, nyaranta pedig ő maga fogta kemény paraszti munkára, mintha sejtette volna, hogy majdani költő fiának mily jól jönnek egykor a népközeiben eltöltött hónapok, a nyiladozó agyban elraktározott elsődleges élmények.

A vakáció évről évre megismétlődő sajátos életformája Czuczor számára rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen a szülői háztól tizenegy éves korától távol diákos- kodó ifjúnak ezúton sikerült megőriznie népközelségét, ily módon sikerült egyre inkább elmélyítenie kapcsolatát a nép művészetével, dalaival, meséivel. Ekkor ivódik bele a népi humor, a népnyelv keresetlen természetessége, tömör és világos stílusa, amelyekkel győri, majd komáromi tanársága idején Toldynak írott leveleiben oly gyakran találkozunk. Itt, MátyUsföld kellős közepén, szinte az anyatejjel szívta be a népdal, a nép- és történeti monda sze- retetét. Nyilvánvalóan e gyermek- és ifjúkori élményforrás adja a magyarázatát annak, hogy a húszas-harmincas évek fordulóján oly egyértelműen és tartósan eljegy- zi magát a népies dalköltészettel.