Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában
RÉVÉSZ BERTALAN A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában 1. AZ OTTHON ÖRÖKSÉGE uczor Gergely ijúkora, közép- és főiskolai stúdiuma (1811 — 1824) a négy évtizedes farenci abszolutizmus legsötétebb éveire esik. Ez az időszak a császári-nemesi kompromisszum felbom- l.'.sát kiváltó devalvációval kezdődik, az adók ugrásszerű emelkedésé-* el íoly'ató- dik, s az évtized második felét — amikor egész Európa a Szentszövetség ellenforradalmi szorításában vergődik — egyfelől a bécsi kormány alkotmányellenes abszolutista rendszere, országgyűlés nélküli, ren- delétekkel való kormányzása, másfelől a megyei nemesi ellenállás egyre fokozódó erősödése jellemzi. Különösen feszültté vált a helyzet a húszas évek elején; ekkor ugyanis a vármegyei forrongást, a politikai ellenzékiség terjedését már ú.ra t - mogatja az európai szabads gmozgalmak szelleme: az olaszországi forradalmak, a spanyol, portug 1 és a görög szabadság- harc. S az ellenzék elszán 1 küzdelmét „kitartó bátorságát (...) elfojani, elnémítani azután sem sikerült, miután a forradalom Nápolyban és Piemontban az osztrák hadak által legyőzetett”.1 Ebből a hazafias-politikai légkörből növi ki magát a reformkor patrióta literátor típusa, akinek ars poeticájában már benne foglaltatik a pártos hatni akarás, s akitől már nem idegen a politikai cselekvés sem. Kisfaludy Sándor még azt állította magiról, hogy ő nem költő, hanem hazafi; öccse, Károly azonban már meggyőződéssel vallja; őt hazafisága tette költővé. így váltja fel a fejlődés folyamán a kúriáján gazdálkodó és verselgető hazafit a fővárosban lakó, tolla keresetéből élő hazafias költő. Ök rázták fel a nemzetet a „hosszú, dicstelen tespedésből”, az általuk gerjesztett „szellemi mozgalomból ... származott nagy részben a koreszmék azon iránya", mely oly jelentékenyen befolyá- solta.a politikai cselekvés gyakorlatát. „Az irodalom tisztázá s tágító a nemzet eszmekörét (...) ébresztgeté a nemzeti érzelmeket, szítogatá ama buzgó felgerje- dést, mely szégyenleni kezdé a nemzeti élet azon lelketlen aléltságát, és vágyat kelte föl benne az emelkedésre, a korszerű haladásra.”2 Köztudomású például, hogy Széchenyinek a harmincas évek elején meghirdetett jogegyenlőségi reformjai jelentős mértékben a literatúra eszményeiből táplálkoznak. Ez a jellemzés-minősítés szinte szó szerint ráillik költőnkre, illetve költészetére. Irodalmunk eme hőskorának, a magyar romantikának, Czuczor Gergely megbecsült és érdemdús munkása, jelentős alakja. Inspiráló ereje, a kortársakat s az utókor irodalmat meghat rozó hatása általában ugyan nem ér föl a legnagyobbakéval, a Vörösmarty—Petőfi—Arany formátumú költőóriásokéval, egyben-máäban azonban egészen megközelíti őket, sőt bizonyos tekintetben kezdeményező szerepe is kimutatható — nevezetesen az eposz- és baila- daköltészetben, valamint a meseírásban. Hiszen első eposzával, az Augsburgl ütközettel megelőzte Vörösmarty Zalán]ttt, s Pázmándi Horvát Endre és Aranyosrákosi Székely Sándor vajmi kevés újat hozó kezdeményezései után irodalmunkban először ő alkalmazta sikerrel a romantikus epika néhány esztétikai követelményét. Legjava balladáival úgyszintén megelőzte korát, s egyben-másban Arany felé közeledett. Történelmünk számos kimagasló egyéniségét: Hunyadit, Kinizsit, Kontot, Szondit ő avatta balladahősökké. Vele kezd tisztulni a németes balladatípus fantasztikus-kísérte- ties-érzelgős légköre, s történeti, reálisabb tárgyi világba kerül. S amiben mindegyik
