Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - LÁTÓHATÁR - Ota Hofman: A remek középcsatár (novella)

I 175

mint a legjobb vörösbor, amit valaha is ivott életében. Alaposan átgondolta a helyzetet. Lőtt. Sikerült. A tizenegyes szoba üvölt — Príma, fater!!!

Először volt boldog hosszú évek óta.

Az okleveleket, amelyeket az unoka a manzárdszobában talált — LEGJOBB DOLGOZÓNKNAK és A PÉLDÁS MUNKÁÉRT —, a hamuba dobta a piros, zöld és sárga pókokkal együtt, amelyekkel nem tudott mit kezdeni. Egy pillanatig azt remélte, hogy megörökli nagyapja lakását, de aztán megértette, hogy nem, hiszen nem lakott vele.

Hát legalább az órát elvitte magával emlékül.

Kiss Edit fordítása