Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - NAPLÓ - Dobos László: Egyetlen kivezető út a munka (Szőke József 60 éves)

NAPLÓ E GYETLEN KIVEZETŐ ÚT A MUNKA Szőke József 60 éves Felgyorsult időben rakódnak ránk az évek, szinte furcsa az ünneplés. Hívatlan a hatvan év, hamar jött. Rosszkor. Mert a frázis-világ körbeforgó szédülete után is­mét remény; az előre, a felfelé mozgás, az emberközpontú élet reménye. Remény; nemzedékünk útjait ezzel a szó­val kövezték ki még születésünk előtt. Szőke József hatvan éve ajtónyitás, több­féle bölcső, szerelem, lakodalom, ifjúság, férfikor. Az élet természetes dolgairól kel­lene szólnom. S máris kanyarodom; ezer- kilencszázötven, seregiünk Pozsonyba sok- felől a nagyváros idegenségébe. Én ötven­egyben jöttem. Szőke Jóska már itt van. Az Ifjúsági Szövetség magyar osztályán dolgozik — itt találkoztunk. Ö a később jövők szálláscsinálója, egyszemélyes foga­dóbizottság. Vékonydongájú, Jő hangú fiú, meghökkentően magabiztos, s van benne valami gondoskodó melegség, ahogy az emberhez lép. 0 az első pozsonyi idegenvezetőm. Na­ponta egyedül járja, leltározza a várost. Ösztönös vonzódással a perifériát térképe­zi: a diákok, az iparosok, katonák, lumpok, ingázók, a kocsmaasztalhoz nyomorodó nők világához olcsó, a legolcsóbb társal­gókat, ahola pirltós kenyér már előkelő­ség. „Proletárok”, magyarázza. Ezt a Po­zsonyt mutatja be. Itt e nagyvárosi idegenségben teregetjük egymás elé életrajzainkat: annyi sár ta­padt a cipőnkre, hogy jutna belőle a homlokunkra is. A legdermesztőbb életrajz a Szőke Józsefé: árva gyermek. A testvére nevelte. Hátrány, hátrány ez akkor is, ha a szeretet tenyerén hordanák minden nap. így keserű-édes forrásvidék a gyermekkor. Majd a háború utáni évek magyar kál­váriája. Ötvenegyben Szőke József a faluról sod­ródott tétova-bámész fiatalokhoz képest vi­láglátott ember. Megjárta Pestet. Megme­rült a fényes szellők nemzedékének élmé­nyeiben. Tanul, s közben népi kollégiumo­kat szervez. Lapot szerkeszt. Részese, szer­vezője a háború után bontakozó magyar ifjúsági mozgalomnak. A Dózsa György né­pi kollégiumban lakótársa mindkét Nagy László. Ök tanácsolják az irodalomba. Tudományos pálya előtt áll, hazatér. Itthoni állapotok, történelmi mélypont: szétzilált nemzetiségi közösség, nem léte­ző szellemi élet. Szőke József szervezőnek áll. Hivatásos agitátor. Az Ifjúsági Szövet­ség magyar osztályának előadója. Akkor ez olyan, mint egy nagy építkezés szín­helyére érkező első kubikus, az első kő­műves vagy az első ács... Közösségszervező, ha van Ilyen társadal­mi státusz. Nemsokára változik a munkapad: szer­vező-szerkesztője lesz a háború utáni cseh­szlovákiai magyar ifjúsági sajtónak. Alapí­tója, 1952—1970 között főszerkesztője az Üj Ifjúság c. hetilapnak. Tanulmányt ér­demlő ideje ez az Űj Ifjúság történetének, s Szőke József szerkesztői életének is. Az Oj Ifjúság e tizennyolc esztendejében mű­hely is, számos újságírónak iskolapadja, ki­röppentő fészek, szellemi támaszpont. Köl­tőket, írókat felfedező és útrabocsátó in­tézmény. Szőke József nem volt felülről lefelé intézkedő főszerkesztő, nem volt a köz­ponti szervek kedvence, nem volt ideoló­giai nagymenő — egy volt a szerkesztők közül. A kör közepén állva szerkesztett, s együtt alakult, morzsolódott zsibongó, vál­tozó és váltakozó szerkesztőtársaival. Magyarországról hazatérve Szőke József magával hozza az ottani mozgalmi élet le­nyomatát. Fúvásnyi szelet. Magával hozza a szociális igazságosság, a plebejusi élet­érzés elvethető magvait. Az eszme törté­nelmi célkitűzéseivel való azonosulás min­táját. Szőke s a Magyarországról abban az időben hazatérő kevesek radikalizálódó té-

Next

/
Oldalképek
Tartalom