Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - LÁTÓHATÁR - Ota Hofman: A remek középcsatár (novella)
1174 Farták egy húszast kapott minden dobozka után. Különös. Dobozkát dobozka után ragasztott, de sohasem gondolkodott el azon, mitől is táncolnak a pókok. Most eszébe jutott az iskola. Az ebonit rúd és a rókafarok. Amikor maradék ősz haját akarta kefével és fésűvel gondosan rendbehozni, a fésű az elektromosságtól szikrázni kezdett. Vagyis a haja. Csak most értette meg a trükköt, amelynek köszönhetően 80—100 dobozkát ragasztott naponta. Korábban csak arra gondolt, hogy legalább lesz mit a tejbe aprítania, és néha vehet magának egy-egy üveg bort tizenöt koronáért. Ha a dobozka összetörik, felírod és leírod, és az összetört darabot beszolgáltatod. Elképzelte, hogy egyszer majd így írják le őt is. A szövetkezet, amelynek először PERSPEKTÍVA, aztán INICIATÍVA volt a neve. De a lehetőséget, amelyet az utcai bizottságban tevékenykedő barátainak segítségével szimatolt ki, becsülte, és ha nagyon szorulna a kapca, egy nap és egy éjszaka alatt képes lenne akár 150—200 dobozkát is megragasztani, ami hússzal szorozva... — Hol ragadt le? — Fater, fater!!! Hirtelen örömmel töltötte el, hogy a rohanó huszadik század végén nemcsak a dobozkák miatt van rá szükség. Tizenegyes szoba a gyolcas ellen, sorakozó. Fejébe kanyarintotta kötött sapkáját. Melegítője kenguruzsebében zörögtek a pléh söröskupakok. A ő műve. Az ő pléhei. A smichovi tízest olyan óvatosan bontotta fel, mint a porcelánt tartalmazó dobozt, nehogy elgörbítse a kupak szegélyét. Az alját lereszelte, hogy jobban csússzon. Elégedetten ellenőrizte őket, és tudta, mert fénylettek, mint az arany, tudta, hogy a másiknak nem lehetnek jobb kupakjai, de így szólt, mert ez is a játék szertartásához tartozott: — Úristen, Majer, már reszket a lábam. De a lába nem reszketett. A sorsolást megnyerte. Ö támadhat elsőként. Lökdösi három pléhét a kapu felé, amelyet krétával a szanatórium pihenőtermének betonpadlójára rajzoltak. Az egyik pléh a labda. Kettő játékos. A játék szabályai egyszerűek., a labdát a két játékos között kell átlökni. A gól csak így érvényes. Valaki felszisszent: — És elszúrta! A nézők között volt a nővérke, a segédápoló és Brté másodorvos is, mert A Bacilushoz csak tízkor nyit. Hozzáértéssel nyilatkozott, mert valaha ő is játszotta ezt a játékot. — Ezt már meg nem nyered, barátocskám ... Farták összpontosít. Senki sem tudja, hogy ez a kilátástalan helyzet, ez az ő TRÜKKJE. Lövéshez készíti a mamuszát. A kapu mellé céloz. A másik mamu- szára, amely egyenest a kapuba pöccinti a söröskupakot. Az jutott eszébe, hogy az egyik mamusz voltaképpen a dákó. A másik a mantineli. Mikor is biliárdo- zott utoljára? Harminckilencben, apával, kisfiú korában, az Adriában. Aztán az erőltetett menet, a háború, az újjáépítés, a ČKD, egy elbaltázott házasság következett, mert többet tartózkodott tanfolyamokon és gyűléseken, mind odahaza, mégsem tudott egy autóra vagy egy villára valót összehozni, csakhogy akkor még nem ragasztott TR1X dobozkákat a PERSPEKTÍVA számára. Most hirtelen remekül érezte magát. Az idegen, ismeretlen vérrel, amit kapott, fekete,
