Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt (paródiák)
I 163 — Megyünk! Kell egy kis szeretet estére! De a nyavalyáiddal ne traktálj útközben, nem vagyok kíváncsi rájuk! — (Már) én sem a tieidre. Ugyanis mind elmondtad őket... Most min dolgozol? Mit írsz? — Regényt kéne, de egyelőre nem írok. Zenélek! — Zenélsz? Isten bizony, eddig kínosan kerültem, de most meg foglak szólítani! Azonkívül? — Manikűrözöm a körmöm. — Inkább reszelnéd és élesítenéd! És írnál! Egy könyv mindenkiben van! — Ezt te mondod? — Nézd, engem bizonyos körülmények akadályoztak. De téged? Hát nem érted? Épp azt akarják, hogy zenélj! Arra megy ki a játék! — Már miért akarnák, hogy zenéljek? — Ne tedd magad, ne add az értetlent, te Kokot! — Hiszen ha tudnám, hogy méltó vagyok-e? Uram, nem vagyok méltó... — Salamon tökére, hogy méltó vagy! Amikor túltettél Ábrahámon! Több vagy, mint Ábrahám. Konkurenciát jelentesz! Azonnal fölhagyni a zenéléssel! Kitől, mitől tartasz? Ábrahámtól vagy a szikladarabtól? — Magam sem tudom ... — Melegen ajánlom. Sokáig ne vacakolj! Már Gedeon is megmondta: Utóész, szar ész! — Meggyőztél, Gatyamica! Kérek néhány friss madártojást! — Na végre, hogy törődsz a kondícióddal! Ám vedd tudomásul: a madárfészkek a parkban vannak! Fogalmam sincs róla, hogy fogjuk őket megtalálni és kiszedni a sötétben. — Hm, anyám!
