Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - Mészáros László: Az egyensúly pillanatai (aforizmák)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ

AZ EGYENSÚLY PILLANATAI

■ A „fiatal író“ kifejezés enyhén szólva kétes megalapozottsága úgy tűnik ki a legjobban, ha belegondolunk, hogy az „öreg író“ kifejezést még idézőjelben sem használjuk.

■ A kellemetlen hírek nem lehangolják a kemény tartású embert, hanem áthangolják.

■ Némelyik kritikus bizony nem az irodalmat szolgálja, hanem csak az egyes írókat.

U A gyávák is realisták.

■ A káröröm ára: az igazi öröm hiánya.

■ A rossz kritika semmit se tud elvenni a műből, de a jó kritika képes hozzáadni valamit.

■ A legélesebb szem előtt is lezárul a látóhatár. Aki mégis túl akar látni rajta, annak el kell indulnia a látóhatár felé.

■ A bölcs nem a tudatlanoktól fél, hanem az ostobáktól.

■ Nem mindenki beképzelt, aki gondol is valamit magáról.

■ Sok kritikus csak annyiban különbözik Justitiától, hogy kard helyett tollat tart a kezében.

■ Végletek között ingadozunk: az éhezés tragédiáját a konzum tragédiája követi.

■ Politikai minikommentár: ne nevezzük balosoknak a kétbalkezeseket.

■ Csehszlovákiai magyar vigasz: annyi bizonyos, hogy egy magunkfajta ember nehezebben válik új Einsteinné, mint például egy orosz vagy egy amerikai. De tulajdonképpen csak Einstein híressége a távoli és elérhetetlen, a nagysága már nem.

■ A kritikus a múzsa-irodalom olyan szeretője, aki nem elégszik meg a csókokkal, hanem meg is akarja termékenyíteni ezt a szeszélyes nőszemélyt.