Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt (paródiák)
1158 Lóránttal elmegy Eszterért, ketten hazafuvarozzák. Pálnak nem kerül munka a szülőfalujában. Ez az egyedüli tény, amihez a regényben nem fér kétség! Pál nem fekszik le Eszterrel, bár Eszter nagyon akarja, mert bizonyos jelek arra utalnak, hogy viselős Timóttól. Pált nem ejtették a fejére. Teréz viszont valóban viselős Páltól, de Pál ezt nem tudja. Nem is érdekli más, csak a szövetkezet. De a szövetkezet tojik rá... Illés bedilizik, szakít Istennel, egyszer hold- fény-lurexezte pizsamában, máskor farmerban lófrál, és akármikor felbasza- rintja pipaszár lábát az asztalra. Bolondnak bolond a szerencséje, Illés a Sportkán megüti a főnyereményt, s azt Lórántnak ajándékozza. A keresztbeszexes portát kisajátítás fenyegeti. Lóránt megveszi helyette a családnak a Tárnokék emeletes házát, amely nem is a Tárnokéké, hanem egy felkutathatatlan (?] mekcsenyesé. Volt, ház, nincs ház! Csak falból előbányászott sírkő. És tégla. Pál fog építkezni. De előbb még Eszter elcsináltatja Timót vélt magzatát, ami nem is volt magzat. Teréz lebabázik egy állatorvos lakásán, gyermek torzszülött. Teréz és Eszter egymás mellett fekszenek a kórteremben ... Illés, ez a fasza öregember nem költözik a Tárnokéktól vett házba, felakasztja magát a régiben. Micsoda boldogság! Hiszen a temetésére hazaérkezik Sára. Amerikából. Végre boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak ... Salamon ejti Lujzát, Illés hites feleségét, azaz özvegyét, és Sára felé kacsingat. Sára racionális. Űj koporsóba téteti Illést, és íziben rendbehozatja a sírját. De összeáll Salamonnal. Azt is íziben... Pál feljelenti szülőfaluja szövetkezetét, és megnyeri a pert. Végre van munkája. Sőt. Rehabilitálják. Happy end!... A nagybeteg Lujza meggyógyul. A nagybeteg Eszter? Ki tudja? Lóránt se szűz már, lefekteti a kerítésen minduntalan átkukucskáló lányt. Felnőtt már, el bírja viselni azt a csúnya pletykát, hogy apja és anyja féltestvérek, és vérfertőzésben éltek! Hűha! — Mit vagy úgy oda, Gatyamica? — Egyáltalán nem vagyok oda. Mindössze egy kissé megviseltnek érzem szex- és horrorfilmeken edzett magamat. Mondanivaló? — Nézd: regényem bonyolult lélektani regény. Miért keresel te egy lélektani regényben mindenáron mondanivalót? — Nem keresek. Mindenáron. Én se ma jöttem le az ecetfáról. Megértettem: a mondanivalót elvitte a cúg. — Nem csak ez a cúg létezik. Szerencsére van még egy másik huzat (is): kínáld magad, demizson! — Mennyi életerő! Jánoskám, egészen használható strici vagy! így, telefonon keresztül, isten bizony, kinézek belőled még vagy tizenöt év munkát. — Van bennünk valami közös, Gatyamica? — Van, van. Én is voltam minőségi ellenőr. XIII. ASZTALOS VILMUS — Az Istenért, Vilmus bácsi, hol voltál ennyi ideig? Kinn a kertben? Vagy a világ végén? Amíg a háziak kerestek, itt mentem tönkre a telefonnál — anyagilag! — Szunyókáltam, édes fiam. — Elnézést, Vilmus bácsi, amiért megzavartalak. — Nem tesz semmit, édes fiam. Jól tetted. Kimondottan örülök neki, hogy felébresztettél. Úgyis olyan, de olyan rémes álmom volt! — Miért, mit álmodtál? Elmesélnéd? — Amennyiben ez a kívánságod... Azt álmodtam, képzeld csak el, hogy Szent György napja van, oszt egy nagy kéve rőzsével engem is átengednek a hídon a legények közé. A falu népe meg már ott áll összecsődülve a Lúd-
