Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt (paródiák)
I 159 végben, égve a kíváncsiságtól. Magasra csapnak a lángok... Most „lövik a csúfságot”___Egyszer kezdik a mondókát, hát a nevemet hallom ... Első meg nem nevezett kritikus: „Lövök, héjl” Második meg nem nevezett kritikus: „Ne lőj!” Első meg nem nevezett kritikus: „Mit ígérsz?” Második meg nem nevezett kritikus: „Csúfságot!” Első meg nem nevezett kritikus: „Kit, s kinek?” Második meg nem nevezett kritikus: „jó lesz-e Asztalos Vilmus a csehszlovákiai magyar irodalomnak?” Nyolcak bandája (Kancsal László, Sanda Sándor, Máriaczel Lajos, Zalabami Zsig, Alabama Fred, Pókhálófonó Zoltán, Laczafacázó Tihamér, Tisza Steve) kórusban: „Jó lesz, jó lesz!” Egyszóval „kilőttek”. Épp a legjobbkor ébresztettél fel, már nem hallhattam a köriilállók gúnyos kacagását... — Valóban szörnyű... Vilmus bácsi, akkor most csevegjünk valami kellemesebb témáról. — Rendben, de előbb tisztázzuk, ki vagy ... — 1965, Nőszövetség, irodalmi pályázat, Pozsony, Tatra Szálló, közös szoba, dumcsi hajnalig... Másnap reggel nemesfémutánzatból készült mandzsetta- gombok ... életemben először... a büdös k ... fr ... soha nem boldogultam volna velük a segítséged nélkül... — Ne folytasd! Te vagy az, Ferikém? — Persze hogy én! Miért, ismersz még rajtam kívül ilyen kétbalkezest? — Nem ... Ügy örülök! — Képzelem! Hát még én... Vilmus bácsi, engedd meg, hogy nyolcvanadik születésnapod alkalmából ezúton szívből gratuláljak, erőt, egészséget, jó... illetve töretlen alkotókedvet kívánva... Ajándékul pedig fogadd el a Görbe Tükör legújabb, veled foglalkozó számát, melyet most akarok elkészíteni... — Köszönöm, Ferikém! De miért „ezúton”? Miért telefonon kívánsz megajándékozni? — Telefonon sokkal biztonságosabb... és könnyebb. — Már megbocsáss, de hogy volna könnyebb? Falura telefonálgatni! Ki hallott már ilyet?! Más egy születésnapi ünnepség, ha személyesen veszel részt rajta. Bor, sör, pálinka, kvaterka, kultúra, disznótoros, töltött káposzta, libapecsenye, kacsasült... — Libamáj... imádom! Ropogós libatöpörtyű? — Az is, bőven! — El vagyok ájulva! — Halló, Ferikém, ott vagy még? — Igen, még itt... Akarom mondani, már újból itt... Csak egy pillanatra ugrottam el, bevenni egy kanálka szódabikarbónát. — Az más. Az használ. Néha én is élek vele ... Rég meg kellett volna, hogy látogass... — Mentem volna én, Vilmus bácsi, mentem volna, de amikor azt sem tudom, merre van az a Zalaba. A térképen nem találtam, Zalabait meg nem akartam megkérdezni! — Ejnye, miket beszélsz?! Akkor legalább írhattál volna... Gyakrabban! — írtam volna én, Vilmus bácsi, írtam volna ... De amikor azt sem tudtam, van-e Zalabának másik neve. Oszt ha van, hová kell írni a lágyitójelet? Mert ug'/Cj, ha teszem azt, rossz helyre biggyesztem, talán meg sem kapod az irkafirkámat ... Meg azután, s ez a legfőbb ok: rájöttem, hogy amíg egy hosszú levél, addig egy rövidebb novella is elkészül. — Biz a!
