Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt (paródiák)
1157 — Hm ... Szeretném megtudni, ki vagy. — Hát... ez könnyű lesz, mivel nem ástuk el az orbáncos malacot. Ugyanakkor mégis nehéz! Mióta a tudós Korompai doktor (akiről tudni kell, hogy a munkáját teljesen újszerű módszerrel végezte a konyhaasztalon, s boncolás közben egyszerre két hullán dolgozott: ezeket gondos precizitással aprította fel egyenlő darabokra, de nem külön, szervenként, hanem hosszanti irányban, valamint keresztben, és az ilyen módon nyert, I-es és Il-es számmal megjelölt, egymásnak megfelelő, szabályos kis kockákat azután mérlegre helyezte; először nyers állapotban, majd preparálva, végül pedig megfőzve kénes oldatban, majoránnával — emiatt hagyta el a felesége!) elvégezte rajtam azt a bizonyos szerv- átültetést, ez szinte megállapíthatatlan. — Bocsáss meg, Jánoskám, de milyen szervről van szó? Mekkora? Milyen az alakja? Hol helyezkedik el? Valamit a funkciójáról. — Hadd ne mondjam! Elégedj meg annyival, hogy rücskös, fonnyadt húscafatról beszélünk, a szerv állománya az idegek és hajszálerek dús szövevénye. — Értem ... illetve nem értem... illetve mégis ... — Meggyújtott felettem tizenkét lámpát! Ebből már kitalálhattad volna, te pupák, hogy lélekátültetésről dumálunk. — Jesszus! És az eredmény? — Magad is láthattad. Azaz olvashattad. A második könyv. — Az Ecetcsaládfa! Már hogyne olvastam volna. — Nos, akkor meggyőződhettél róla, hogy — a tudós Korompai doktornak köszönhetően — szigorúan tudományos, lélektani alapokon nyugvó családi kutatásokat végeztem. Az ecetfán! — Jánoskám, te lélekbúvár vagy! — Igen, az! — Ez mindenesetre több, mint az úszómesterség! Azonkívül rém divatos. — Nekem mondod? De azért egyről ne feledkezzünk meg: Bovaryné én vagyok! — Jé, az Ecetcsaládfa minden szereplője te volnál? — No ná! — Az áldóját! Akkor nézzük... Vegyük! őket sorban: Lóránt, a legifjabb, Eszter és Pál fia. Pál apja törvényesen Illés. A vér szerinti azonban Illés testvérbátyja, Salamon, aki kezdettől fogva Lóránt nagyanyjával, Lujzával folytat viszonyt. Pált ártatlanul sittre vágják, közben valódi apja — Salamon — felgyújtana Lóránttal az ócska portát. A biztosító által fizetett kártérítésből renovál, a falakba beépíti a közeli temető sírköveit is. Állítólag így akarja megmenteni őket. Fennkölt szándék, de ki hiszi el?!... Rongyrázás: megvásárolják a paptól a kiselejtezett oltárt, padokat és bútorokat, velük rendezik be a hamvaiból feltámadt házat. Istállóban csillár, falikaros lámpák. Ló!... Még szerencse, hogy Eszter ezt nem látja. Pál elítélése után elköltözik, tévét néz. Tévémoly. Majd megunja, elvágja a drótokat, üzen Timótért, a tévészerelőért. Timót jön, Eszter fizet. Valamit pénzben, valamit természetben. (Főleg az utóbbiban!) Timót röhög és megtanítja pálinkát főzni... Pál amnesztiával (hát nem volt ártatlan?) egy évvel korábban szabadul, az első kocsmában belebotlik Terézbe, aki idült alkoholista. Meggyógyítja, kitakarít. Pia nista! Teréz hősiesen viselkedik. Pálból főmunkatárs lesz egy szövetkezetben. A priuszával! Hiszi a piszi! Pál ír Sárának, Illés titkos imádottjának, akit Mr. Joe Lukács valamikor leütött a kezéről, és kikunyerál tőle egy autóra valót. Megpumpolja az Amerikában élő Tárnok Sárát. Amerikai pénzért francia kocsil Megkapja, vígan él Terézzel. Teréz építkezni akar, valamint férjhez menni, ez már uncsi, Pál továbbáll. Hazamegy azí autóval, de Esztert nem találja. A régi portát sem. Csak az újat.
