Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Kulcsár Ferenc: Ő az a férfi, Világol a hold is ..., Egy gyermekbicikli-tolvajra (versek)
KULCSÁR Ö AZ A FÉRFI D. I. emlékének Ö az a férfi, ki négy felé az ablakba áll, és papol a madárnak, mondja a fűnek, szórja a fának szája rügyező magvait. Ö az a férfi, ki elszánta magát keményen és keményen a halálig. Alfában kigyúlt és lángol Omegáig. Ű az, akit roppant zene visz faltól falig, s jegyezgeti szénceruzával forradalmait. Ö az, aki képeivel csődíti az utca gyerekhadát, s éjeinek barbár ablakain át röpíti a friss festékkel nedves, rajzos röpcédulát. Ö az, aki esőben ott táncol és toporog. Arcát mossa, ingnyakot nyit, dobog. S kinyílt szárnyként nő, tágul a tere, s megvillan szép, gigász fémjele. (MELLÉKDAL Rajzolni, hogy karma nőjön a gyönge gyöngyvirágnak, tüskéje nőjön a világnak, ha penge, kardlap éledez. Festeni rémült margarétát égő iszonyban — kire szégyen? És ha fénylőt? Én megértem! Hisz élni kell és van remény.)
