Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Balla Gyula: „Korlátok és Korláthok ellen” (Tamás Mihály életművéről)

1083

gyár, de lényegében minden lehet, csak az nem... Szerencsére az írás olvastán minden igaz, vér és lélek szerinti magyar csak pirulni tud, s tiltakozik az ellen, hogy ezt az írást az ö leikéből fakadtnak minősítse bárki is, s tiltakozik, hogy ezt irodalomnak minősítsék.”34

A személyes intrikáktól a politikai blöf- fig mindent felhasznál a jobboldal, hogy Tamásba belefojtsa a szót. Közben a beregszászi bíróságon folynak a „majomperek”35 az író ellen: előbb az egyház nyomására a beregi református lelkész és felesége, később egy bádogos kisiparos indít pert Tamás ellen, mondván: az író regényében becsületsértő módon írt róla, aminek következményeként kliensei elhagyták.

A baloldali írók, az élen Fábryval, érzik, hogy nemcsak az író került a vádlottak padjára, hanem mellette ott ül az irodalom is, hogy az egész „ruszinszkói forradalom” mögött a „Korláthok és egyéb korlátoltak”36 állnak. Épp ezért Tamás Mihály „kell, hogy tudja és érezze: korlátok és korlátoltságok elleni harcában nem áll egyedül. Kell valami: a szolidaritás, az egy célúak bizonyító és tanúskodó kórusa, hogy Tamás Mihály erős maradjon, megmaradjon, most már teljesen a miénk maradjon” — olvashatjuk Fábry vallomásos sorait.37 Majd így folytatja: „Ma már tudjuk: vakard meg az erkölcsöt, és kibújik a magyarság világító oszlopa és megváltó vezére: bizonyos Korláth nevezetű úriember, dzsentripolitikus, tehát: felelős állásban levő suszter. A Szép Angéla háza igazán nem volt alkalom politikai ütésre, amolyan bolhacsípés volt csak a Korláthok (korlátok) által szentesített élet felé. Hogy mégis megtették, mutatja, mennyire félnek attól a Tamás Mihálytól, aki nem züllött le kvaterkapolitikájuk bankettasztala mellé, akit már sejtenek mint ellenséget, és akitől már hápogva félnek, és akitől — hinni akarom — okuk is lesz félni.”38

Fábry soraiból és a korábbi idézetekből jól látható: Korláthék mindent megpróbáltak, hogy Tamás kezéből kicsavarják a tollat. Nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült, nem sikerülhetett.

De volt a Tamás Mihály ellen zúduló indulatoknak egy másik forrása is, egy reálisabb, viszont az író ellen még inkább kijátszható: az ügy társadalmi, morális háttere, amit az egyik ungvári lap célzatosan kiforgatva a következőképpen fogalmaz meg: „nemcsak egy tisztes társadalmi réteg presztízsét, nemcsak a nehéz önvédelmi harcát vívó falusi magyarság erkölcsi tekintélyét, de a Szlovenszkón és Ruszinszkón élő és közönnyel küzdő magyar írótársadalmat is mélységesen kompromittálta. ...Amit Tvaroska Mihály (!) írásában elkövetett, azt nemcsak a közerkölcsök elleni bűnös merényletnek nevezhetjük, de nevezhetjük vallás- és nemzet- gyalázásnak is, mert egy olyan vallás és nemzet fiai ellen követte el, amely vallás és nemzet a kisebbségi sorsra ítélt népek keserű kenyerén tengődik.”39

A Szép Angéla háza kirobbantotta „ruszinszkói forradalom” egyik legfontosabb tanulságát Szalatnai Rezső fogalmazza meg, mondván: „A vádlottak padjáról elkísérték az írót, s ráültették a kispolgárt. A kispolgárt, aki gyáva volt, hogy századok óta egyforma életének lehetőségeit, egész mechanizmusát tudatosítsa önmagával és helytálljon érte, mikor leleplezik. A kispolgár szemérmes forrósággal szeretné tovább takargatni családi életének, benső berendezésének kulisszatitkait, ő ezekkel sohase vonult a gyepre, mint az arisztokrácia vagy a proletárság. (...) A felboruló vád a vádlottak padjára ültette a kispolgárt. És ne tessék elhinni, hogy onnan egykönnyen lekerül. Soká fog tartani a kispolgár tragédiája.”40

Túl az erkölcsi, politikai és társadalmi tanulságokon, Tamásnak mint írónak és embernek külön tanulsággal is szolgált az ügy. Lemérhette a lehetőségeit, megláthatta, kik vállalják őt, és hogy ő kiket vállalhat: „mindig öröm, ha a nyáj kirúgja a közéjük nem valót, és öröm látni, hogy ez a rúgás embert ébreszt, aki magára eszmél, missziójára: küzdeni és harcban, kíméletlenül küzdeni a korlátok és korlátoltságok ellen”.41

3. Kisregények: Mirákulum; Fekete hajók

A „kisregények nagy mestereként”42 méltatta Tamás Mihályt egyik kritikusa. Ma úgy módosíthatjuk ezt a megállapítást, hogy a novellák mellett Tamás kisregényei hordozzák a legtöbb művészi értéket, még akkor is, ha leghangosabb irodalmi sikereit éppen a kisregényeinek köszönheti (Mirákulum c. írásával elnyerte a kisregénypályázat Madách-díját). Kötete ugyancsak Mirákulum címmel jelent meg 1932- ben. A címadó íráson kívül még a Fekete hajók és a Drótvasút c. kisregényeket tartalmazza.43

Megjelenéskor a Mirákulumot érezte legsikerültebbnek a kritika, de mai szem-