Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Balla Gyula: „Korlátok és Korláthok ellen” (Tamás Mihály életművéről)

1082

irodalom legrejtélyesebb műve. Kötetben 1984-lg soha nem jelent meg, csak A Reggel c. pozsonyi lap közölte, így szinte hozzáférhetetlen, megközelíthetetlen volt az olvasók számára.24 Művészi értékét illetően megoszlottak-megoszlanak a vélemények. Az író szerint: nem is regény, csak vázlat.25 A korabeli vélemények — alább ismertetendő okok miatt — az írás értékére alig figyeltek. A regény kirobbantotta „ru- szinszkói forradalom” közepette erre nem is nagyon kínálkozott alkalom. Néhány elejtett megjegyzésnél — hol negatív, hol pozitív előjellel — alig találunk többet. „Mikor megjelent: én is elolvastam Tamás Mihály regényét: a Szép Angéla házát. Nem tartom valami különösen nagyszerű regénynek, de van benne emberi igazság, ami megvilágítja a benne szereplő alakokat, de a stílusa és megszerkesztése is megüti az értéket, mert hiszen Tamás Mihály tud, jól tud írni”26 — mondja Szalat- nai Rezső. De más vélemény szerint „a természet és a fiatalos érzelmek finom lelki egységét a Szép Angéla háza c. kulcsregény erőltetett naturalizmusa megtöri. A sokat vitatott történet, mely megjelenésekor társadalmi botrányt vont maga után, irodalmi vizsgálódásunk szempontjából nem jelentős, a vérszegény (!), elnagyolt történet nem tartozik Tamás Mihály regényírói eredményei közé”.27

Mai értékelése körül is teljes a bizonytalanság, pedig botrányízét már rég elvesztette, így semmi akadálya az objektív elemző értékelésnek. Csanda Sándor a Tamás-portré írásakor csak annyit tartott fontosnak megjegyezni, hogy Tamásnak „1927-ben A Reggelben jelent meg folytatásokban (?) Szép Angéla háza c. naturalista színezetű regénye. Ezért az írót beperelték és elítélték, mert a férjét csaló Angélában egy református papné magára ismert. Az ügy hosszú ideig élő szenzációt jelentett a csehszlovákiai magyar sajtóban”.28

Ezzel szemben Féja Géza életregényében29 úgy ír róla, úgy idézi fel, mint „kis remekművet”: „írásának egyszerűsége és drámai kifejező ereje Csehovot juttatja eszembe — vajon kiássa-é valaki ezt a kis remeket a sárguló újságkötegek sírjából?”

A regény valóban megérdemelte, hogy lefújjuk róla a majd félévszázados port, de ez esetben mégis túl előkelőnek hat a Csehovval való rokonítás. A novellák esetében ez talán indokoltabb lenne — volt, aki meg is tette.30

Mindennél érdekesebb tanulságokat kínál, ha megnézzük a regény irodalom- és társadalomszociológiai vetületét a korabeli állásfoglalások tükrében. A vélemények egymásnak feszülése tulajdonképpen két alapproblémára vezethető vissza:

a) Tamás politikai magatartására és az első köztársaságban élő magyar kisebbség politikai tagozódására;

b) társadalmi, erkölcsi problémákra, amelyek az előbbivel szoros kapcsolatban állnak.

Szvatkó Pál a Szlovenszkói magyar elbeszélők c. antológia bevezetőjében31 pártállásuk szerint is emlegeti az írókat, s itt Tamásról megállapítja, hogy egyik „klikkhez” sem tartozik. Egy más jellegű csoportosításban Tamás Mihálynak a „humanista írók”32 között jut hely.

Mindezt annak illusztrálására idéztük, hogy Tamás miért lett fekete bárány egyes pártvezérek, különösen Korláth Endre „kerszoc” vezető szemében. A politikailag elkötelezetlen — pontosabban egyetlen politikai párthoz sem elkötelezett — író szellemi függetlensége perel itt Korláth falujáró kisebbségi politikájával.

Tamás regényének megjelenésekor ez a kisszerű, vidéki politikai dilettantizmus, provincializmus akart tőkét kovácsolni abból, hogy Tamás Mihály írót és Tvaros Mihály építészt egyszerre próbálja meg lehetetlenné tenni mint olyant, aki vétet a magyarság ellen.

„Nekem van egy nagy bűnöm — nyilatkozik Tamás —, s ez a bűn már több esztendős. Az, hogy én Korláthék esztelen kisebbségi politikáját fajárulásnak tartom.

... fajárulás az, amit Korláthék csinálnak Ruszinszkóban: aki nem húzza a szekerüket, az dögöljön meg, az pusztuljon.

... berobogta Ruszinszkőt Korláth Endre Ford kocsija, és robogtak az autók Ung- váron, Munkácson, Beregszászban és végig hordták a véres kardot az ő huligánjai. És akkor a megbocsátás evangéliumából a gyűlölet pamfletje lett, és akkor Tamás Mihály íróból Tvaroska Mihály építész lett. ... Mert ez a maffia sohasem elvek harcát provokálja, mert ott ő gyenge, hanem csak a kenyérre megy. Megöltünk egy magyar egzisztenciát?: éljen Korláth Endre!”33

A keresztényszocialista párt lapjában, a Határszéli Újságban a legsötétebb rágalom- hadjárat indul az író ellen. Az egyik cikkíró Tamás magyarságát kezdi ki, mondván: „Forma szerin^ lehet az ilyen író ma-