Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Balla Gyula: „Korlátok és Korláthok ellen” (Tamás Mihály életművéről)
1081 Nehezen érti meg Csuka Flórián, hogy most az egyszer a történelem mutatott ajtót neki, és az ellen nincs apelláta. De nem tragédiába hajló sors a Csuka Flórián sorsa. Erre könnyűnek találtatik. A kisember nem vész el, csak átalakul — Tamás Mihály későbbi novelláiban újra találkozunk vele. Igaz, közben nevet változtat. A Novelláskönyv sokat vitatott problémáját — az erotika szerepét — az Árnyék c. novellával szeretném jelezni. Azért csak jelezni, mert az erotika jelenléte az egész életműnek egyik kulcskérdése; érdemben majd a kisregények (Mirákulum) és a Két part közt jut a víz kapcsán fogom tárgyalni. „Legjobban az Árnyék c. írás állított meg benne (ti. a kötetben — B. Gy.j, s állít meg ma is. Szép szerelmes este sűrű fojtott légkörében egy csúnya sváb parasztlány kínzó magányát villantja fel egészen megdöbbentő realizmussal. Egészen emberien, s valami éles, kegyetlen erővel. S ez a kegyetlenség Tamás Mihály géniuszának egyik legjellemzőbb vonása”16 — írja Féja Géza. Ami Fájánál „megdöbbentő realizmus”, másutt „naturalizmusba hajló éles realizmusként” jelentkezik;17 van, aki úgy látja, hogy a „vad ösztönösség világnézeti fontosságúvá fokozódik”,18 vagy: „tiszta látását itt-ott az erotika vörös lebegése befolyásolja”.10 És kínálkozik a párhuzam, a szellemi hatás forrásvidékének a kijelölése: „Tamás Mihály az egyetlen a mai íróink között, aki az erotikának különösebb jelentőséget tulajdonít. Ne tessék megijedni, itt az eroszról van szó, nem pornóról. Az egészséges (...) szerelemről, nem az egészségtelen szexualitásról. És itt találjuk meg Tamás Mihály iskoláját, ahová tanulni járt. A modern francia irodalom, különösen Maupassant az, akire legjobban visszaüt Tamás írásmodora.”20 E néhány probléma körülírásával talán sikerült érzékeltetni, hogy a Novelláskönyv a húszas évek szlovenszkói és kárpátaljai irodalmában kivételes helyet foglal el. A korábban idézett — Fábry felkínálta — párhuzam arról tanúskodik, hogy a „friss kezdet, az egészséges őszinteség, eredeti egyszerűség”21 az egyetemes magyar irodalom szempontjából is az ígéretes indulásokkal rokonítja Tamás első kötetét. Az arányos novella-szerkezet, az író mesterségbeli tudása, fölényes stíluskezelése jó tehetséget sejtetett, amit a későbbiekben — az egyenetlenségeket leszámítva — igazolt is. Tamás következő műve, a Tavaszi vallomás c. regény (1926) azt példázza, hogy az írói szándék következetlen végiggondolása művészileg kiérleletlen írást eredményezhet. A kritika is csak intermezzőnak tekinti — igaz, jelentős intermezzónak — a Tavaszi vallomást: egy kitűnő novellista sikerületlen regénykísérletének. „A múltba való visszatérés hagyományos, fojtott melankóliája lebeg az egybefűzött történetek fölött. Kissé kuszák és ziláltak, az odavetett finom rajzok sajátsága, a megindult történések kiforratlansága jellemzik. A regény és elbeszélés karakterisz- tikumainak egybekuszáltsága ... A feltörekvő líra (...) szétszaggatja az egységes menetet, a lelki harc állandó rezgésében a történet elveszti a reális talajt a lába alól és kissé zavaros képekben nyilatkozik meg. Ez a mód felel meg legkevésbé Tamás Mihálynak, akinek írásait éppen a talajhoz, az élmények realitásához való ragaszkodás tünteti ki.” (Kiemelés tőlem — B. Gy.)22 A regénynek így is van néhány olyan sajátos jegye, amire a későbbi eredmények miatt oda kell figyelnünk. Ritka jelenség a kor irodalmában a novellák ciklusokba rendezése. Hirtelen Kosztolányi Esti Kornél-ciklusát említhetnénk, de míg Kosztolányinál a hős-központúság a fő ciklusszervező elv, Tamásnál a téma rokonsága (lásd a Sziklán cserje kötetben: Gyermek, Föld, Munka, Szerelem, Halál). A regény a három tavaszi hónap keretébe ágyazottan, novellafüzérek laza egymásutánjával próbálja hangsúlyozni a ciklus szerepét. Ennek az elvnek a végig nem gondoltsága eredményezi a Tavaszi vallomás kuszaságát. A regény másik fontos jegye, hogy a későbbi gyermek-novellák hamvassága (Sziklán cserje kötet) innen eredeztethető: „Az egész novellafüzér: emléktömegének az objektiválása; a fiatal férfi visszahajol benne egészen a gyermekkorig. S a legrégibb, a gyermeki napokban tündöklő emlékanyagot sikerül is objektiválni néhány feledhetetlen képben. Ilyen a beregi »úri muri« vagy pedig a mélyében pihenő kis gyermeki halott. De mennél előbbre lép az emlékek időrendjében, annál jobban szétmossa, szétzilálja lírájának a nedve.”23 A Szép Angéla háza (1927) Tamás Mihály legtöbbet próbált írása, a két háború közti szlovenszkói és kárpátaljai magyar
