Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Balla Gyula: „Korlátok és Korláthok ellen” (Tamás Mihály életművéről)

1080

egysége. Minden külső mozgás megszűnik, az írói közlés még visszafogottabb, a belső feszültség még felfokozottabb lesz. A „kamera” a tárgyi világról („a gerendákat nézte. meg a tüzet, ami a szegletben zsarátnokolt”) lassú mozgással vált át az élő személyekre, a két öregre, akik hét év után is értik egymást mozdulatokból. És ebben a jelbeszédben — nem véletlenül — a kéznek, az emberi munka szimbólumának jut a legfontosabb szerep. A két kimerevített kép közé beiktatott szó már szinte bőbeszédűségnek hat ebben a szituációban:

,.Az asszony keresztbe tette két keze fejét az ölében, elnézett a feje fölött.

— Meghőtt...

„Az asszony keresztbe tette két keze fe- hullott a térgye mellett. Hát e már nincs meg: az asszony.

... Az ember újfent ránézett. Az asz- szony felelt rá.

A főd is avval ment...”

A záró, befejező szerkezeti részben megbillen a novella egyensúlya. A fájdalom, amit a fiú egykori szerelmének elvesztése miatt érez, drámai erőben nem ér föl a korábbiak szintjére. Az árvaság, a kifosz- tottság érzete már korábban teljes volt. Az írói szándék, hogy ezt még fokozza, nem teljesedhetett ki. De még így is igaznak érezzük Fábry szavait: ,,A tragikus mozdulatok kirobbanásának lefojtása — a tudomásulvétel egyszerűségében, az új út- indulás természetességében — balladás szépséggé enyhül.”10 (Kiemelés tőlem — B. Gy.)

Művészi megformálásban alig marad a Találkozás a faluval mögött az Egy marék föld c. novella. A téma itt is a paraszti sors, de „földközelibb” beállításban, mint a Találkozásban tapasztaltuk. De a „dráma óseleme: a kor élete itt is szervesen kapcsolódik a történéshez”.11 Az sem véletlen hát, hogy 1937-ben megjelent válogatott kötetébe ezt a két novellát vette fel Tamás Mihály.

A történés alapképlete itt sem bonyolultabb, sem az élethez, sem az esetleges irodalmi élményekhez képest. Testvérharc a földért — summázhatnánk a lényeget. De Kánya János és öccse, Kánya Péter ellentétében a parasztember évszázados földéhsége, birtoklási vágya elevenedik meg: „Az öreg Kánya bütykös ujjával a mezsgyére mutatott, hogy ott a hiba. A mezsgyén. Ott mindig hiba van, mert van, úgy lenne jó, ha nem lenne, ha az egész határ az övé lenne. De úgy se lenne jó, mert akkor a

szomszéd faluval lenne mezsgye, akkor meg abban lenne hiba.”12

Nem betevő falatért feszül itt egymásnak a két testvér, egyiknél sem a hetedik krajcár hibádzik, hanem a „másiknak több van” irigysége és a „többet szerezni” ösztöne rántja ökölbe a kezeket.

A két indulat között — szendvicsemberként — a mérnök van, aki az igazságosztó szerepében kissé élettelen figura, az általa sugalmazott megoldás is csak elodázhatja, de meggátolni nem képes a „leföldelt” indulatok kitörését. („Egyezkedjünk... Jog szerint egy öl jár Kánya Jánosnak a Péteréből, de hogy ne legyen háborúság, megfelezzük a vitás földet kettőjük között. János is, Péter is kap egy fél ölet.”)

Tamás Mihálynak az a tulajdonsága, amelyet a Találkozásban már észrevettünk, hogy néhány odavetett vonással képes ember és történelem, ember és környezet viszonyában láttatni a drámai erőt, az Egy marék földben is megfigyelhető. A rá jellemző „szép, egyszerű, nemes művészet”13 emeli ezt a novellát is a korszak legjobbjai közé.

Korábban már szóltunk róla, hogy a korai Tamás-novellák sajátja, egyebek között. a kisember sorsának értő-rokonszen- vező megrajzolása is. Az államfordulat következtében talajuk vesztett egzisztenciák: kishivatalnokok. hivatalnokok sorsa sokáig élő problémát jelentett a Csehszlovák Köztársaságban. Az új államhoz való hűségüket esküvel, az államnyelv tudását nyelvvizsgával kellett igazolniuk. Az állásvesztés tudata Damoklész-kardként fenyegetett. Ezt a létbizonytalanságot, kiszolgáltatottságot érzi és érezteti Tamás a Csuka Flóriánok sorsában.

Csuka Flórián félszeg mozdulataiba egy egész korszak tétovasága szorult. „Csuka- ságára” már csak az emlékeztet, hogy alkalomadtán — ha semmi veszély nem fenyeget — még most is „ragadozónak” érzi magát:

„— Boldizsár, még nincs elég meleg, maga megint sokáig aludt, Bodizsár, ha igazgató leszek, élcsapatom magát, Boldizsár”14 — leckézteti az irodaszolgát.

De alkalom nem adódik, ehelyett Csuka Flórián partra vetetten várja a hullámverést, vagy hogy valaki észrevegye és visszadobja az ismerős, megszokott mederbe. Helyette azonban mást kap:

„— Tessék tudomásul venni... felfüggesztem ... holnap már be se jöjjön.”15