Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - NAPLÓ - Rácz Olivér: Köszöntjük a hatvanéves Csanda Sándort
CSANDA SÁNDORT Huszonhat esztendős volt, amikor első ízben lépett átfogó jellegű tanulmánykötettel az olvasók elé: 1953-ban jelent meg Peter Jilemnicky műveiről szóló kötete. Ezt követte a Tanulmányok a 17. és 18. század magyar Irodalmáról (1954), majd a Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok (1959; második kiadás 1963) című, immár komoly szakmai visszhangot kiváltó tanulmánykötet. S közben az Alkotó Ifjúságtól az Oj Ifjúságig, az Oj Szótól a Fáklyáig, majd a Hétig és az Irodalmi Szemléig, a Szocialista Neveléstől a Szabad Földművesig nem létezett olyan folyóirat, heti- vagy napilap, amelyben ne jelentek volna meg rendszeresen írásai, méltatásai, kritikai elemzései, megemlékezései az irodalom minden területéről; a mester Sas Andorról, Lackóné Kiss Ibolyáról, Szabó Béláról, Mács József első próbálkozásairól; Jifí Wolkerről, Jirásekről, Fucíkról, Marié Majerováról, Nezvalról, Stanislav Kostka Neumannról, Jilemnickyről és — Turge- nyevről. A hatvanas évektől kezdve már teljes írói és irodalomelemzői fegyverzetben lép a nyilvánosság elé. 1962-ben jelenik meg Valóság és Illúzió című tanulmánykötete; 1965-ben a Hidak sorsa, majd 1968-ban az Első nemzedék című kötet — ennek a folytatása, szerves kiegészítője lesz majd a zömmel a hatvanas évek végén írt tanulmányaiból keletkezett, 1971-ben megjelent Harmadik nemzedék című kötet. Az említett köteteknek már komoly olvasói, szakmai és kritikai visszhangjuk van: hogy csak a legfontosabb hazai kritikusi neveket említsük meg, felfigyel Csanda írásaira, köteteire Egri Viktor, Zsilka Tibor, a már említett Szeberényi Zoltán; a magyarországi Kafer István; a cseh és a szlovák irodalomkritika — Karol Tomis, Richard Prazák —, s bizonyítékául annak, hogy Csanda írói útja, fejlődése és magatartása töretlen, már felfigyelnek köteteire a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején az idősebb nemzedékkel egyenlő szinten és értékrendben megszólaló fiatalok: Varga Erzsébet és Zalabai Zsigmond. De mint ahogyan az ötvenes évek termését méltatva sem lett volna teljes a kép és az értékelés Csanda publicisztikai munkásságának kiemelése nélkül, a hatvanas évek Csanda-portréját illetően sem lehet elhaladni a folyóiratokban, lapokban, a magyarországi sajtóban megjelent olyan tanulmányai mellett, amelyek részben a hagyományok megőrzésével, feltárásával, kegyeletes megemlékezésekkel — Fábry Zoltán, For- báth Imre, Petőfi Sándor, Balogh Edgár, Szenes Erzsi, Mácza János; Rotterdami Erazmus, J. A. Kotnensky alakjával — foglalkoznak, részben a kortárs irodalom — Egri Viktor, Bábi Tibor, Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Dobos László, Petrőci Bálint; Juraj Zvara (akinek nagy jelentőségű Nemzet, nemzetiség, nemzeti tudat című művéhez utóbb ő írta a bevezető előszót) műveit elemzik. De Csanda ezekben az években többre is vállalkozott: hagyományokat megmentő, megőrző kötetek áldozatos megszerkesztésével — ő szerkesztette meg többek között a hitleri fasizmus fiatalon elhunyt szlovákiai magyar mártírjának, Berkó Sándornak 1964-ben megjelent posztumusz kötetét (Berkó
