Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - NAPLÓ - Rácz Olivér: Köszöntjük a hatvanéves Csanda Sándort
Sándor: Nem vagy magadban). S megírta jegyzetek a csehszlovákiai magyar irodalom történetéhez című tanulmányát. Csandának a hetvenes években megjelent írásaiból — és közéleti tevékenységéből — ezúttal rendhagyóan nem megjelent kötetei, hanem a Tanulságok a válság éveiből néven ismert pártdokumentum szellemében megfogalmazott Irodalmunk az 1968—69-es válság utáni kibontakozás útján című tanulmánya kívánkozik az élre: ismét Csanda volt az első irodalomkutató, aki megkísérelt számot adni a jelzett évek irodalmi eseményeiről, pangásáról, majd a kibontakozás lehetőségeiről, útjáról, parancsoló szükségszerűségéről. Megállapításai itt is találóak, helytállók, s mint az alábbi idézetből kitűnik, pontosan követik a tézis-antitézis-szintézis módszerét. „(...) a kizárt írók az utóbbi években nem alkotással, hanem politikai tevékenységgel foglalkoztak, s többségük már évek óta nem írt egyetlen verset vagy elbeszélést sem. Azoknak az íróknak az aktivitása is csökkent, akik épp a jelenlegi konszolidációs politika folytán kaptak fontos tisztséget, de más irányú elfoglaltságuk miatt nem jut idejük alkotó tevékenységre. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy ma már a csehszlovákiai magyar írók többsége túljutott a válságos időszakon. Az ötvenes és hatvanas évek átlagával összehasonlítva a nemzetiségi irodalom lassan, de fokozatosan fejlődik. (...) az utóbbi években minden évben megjelenik néhány elméleti jellegű mű: esszék, kritikák, tanulmányok, monográfiák. Ez azt igazolja, hogy a szépirodalom mellett kialakul a több évi előkészületet igénylő tudományos irodalom is.” A hetvenes években a már említett Harmadik nemzedék című köteten kívül megjelenik a Balassi Bálint költészete (1973) című, tudományos körökben is érdeklődést és elismerést kiváltó műve, továbbá a Szülőföld és irodalom című újabb tanulmánykötet s az előző évtizedekhez híven, a lapokban, folyóiratokban közölt tanulmányok hosszú sora. Felelevenednek benne az irodalomnak mindazok a nagyjai, akik méltatásának Csanda már korábbi tanulmányaiban fokozott figyelmet szentelt — Fábry Zoltán, Sely- lyei József, Sas Andor —, de felsorakoznak az új portrék, tanulmányok is — Urr Ida, Sándor László, Vozári Dezső, Győry Dezső, Franyó Zoltán, Gaál Gábor; a múlt nagy- jaiból Tinódi, Szenei Molnár Albert, Apáczai Csere János, Gyöngyösi István, Batsányi János, Csokonai, Ányos Pál, Gvadányi József, Jókai Mór^ Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, József Attila; a szlovák kortársak közül Emil B. Lukác, Andrej Plávka, Milán Pisút alakját megidézve. És közben készül a Csanda Sándor szerkesztésében sajtó alá kerülő Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (1981), és a Csehszlovákiai magyar írók lexikona, amely, sajnos, még a mai napig nem jelent meg! És közben fáradhatatlanul és töretlenül folyik Csanda Sándor közéleti, politikai tevékenysége is: a Komensky Egyetem magyar tanszékének vezető professzora hosszú éveken át volt a Szlovákiai írók Szövetségének választmányi tagja, a magyar szekció vezetője, illetve vezetőségi tagja; a Madách Könyvkiadó kiadói tanácsának, az Irodalmi
