Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai

lenek) olvasójaként szeretettel és tisztelettel nézegettem és hallgattam a fekete inges, hosszú hajú Kassákot. Akkor Schleicher László tanár jóvoltából már a gimnáziumunkban is működött szavalókórus, nem is akármilyen, de azért a Simon Jolán által irányított, rendkívül kiforrott kórus lenyűgöző hatást gyakorolt ránk.

Kassákot csak akkor egyszer láttam. 1967 márciusában, amikor a díszpolgárrá választott 80 éves író tiszteletére szülővárosában — „újvári” előadókkal: az egykori sarlós Dobossy Lászlóval és Thirring Viola színésznővel — előadóestet szerveztek, én is leutaztam oda, de a betegeskedő író már nem jöhetett el, s második felesége, Kárpáti Klára képviselte őt. Négy hónappal később, 1967. július 22-én Kassák meghalt.

Kassák itteni kapcsolatainak fontos része a szlovákiai magyar sajtóban való gyakori publikálása. Bécsi emigrációja elején, 1920—1922 között a Kassai Munkás közölt tőle verseket és prózai írásokat. Első nagy verseit szinte kivétel nélkül közölték (Boldog köszöntés. Fiatal munkás, Júliusi földeken, Mesteremberek, Örömhöz, Séta a perifériákon!, s két részletet hoztak a Máglyák énekelnek című hatalmas poémából. A Ma folyóiratból négy művészetpolitikai írását vették át (A világ művészeihez, Szellemi munkások a forradalomban, Az aktivizmus a proletariátus világmozgalmában, Aktivista művészet és forradalom). Az emigrációból hazatérő Kassák alkotásaiból nálunk legtöbbször A Reggel, a második Magyar Újság és a Csehszlovákiai Népszava közölt.

Említésre méltó az is, hogy Kassák Munka című folyóiratának irodalmunkkal jó kapcsolata volt, s néhány írónktól közleményeket is hozott [Bányai Páltól, Berkó Sándortól, Sellyei Józseftől, Szalatnai Rezsőtől). Szlovákiai magyar könyvekről hét recenzió jelent meg a lapban. Az ifjúmunkás Száraz József önéletrajzi írását is lehozták, úgyszintén a fiatal Lőrincz Gyula egyik rajzát. Itt jegyzem meg, hogy Kassák két úttörő folyóiratának, A Tettnek és a Mának az alább említendő Mácza Jánoson kívül a losonci Kudlák Lajos is munkatársa volt. Kassák róluk Az izmusok történetében többször is megemlékezik, de For- báth Imréről nem tesz említést, pedig ő is publikált a Mában, és első verskötete a Ma kiadásában jelent meg 1922-ben.

Kassáknak a Sarlóhoz fűződő kapcsolatát sem lehet említés nélkül hagyni. Ismeretes, hogy a sarlósok kezdeti irodalmi eszményképe az Ady—Móricz— Szabó Dezső triász volt. Később egy ideig Kassák volt a kedvenc írójuk, s a mozgalom legaktívabb irodalompolitikusa, Peéry Rezső több tanulmányban elemezte az ő munkásságát. A kapcsolat további két szálát az a hatás jelenti, amelyet a Munka köre a szavalókórusok és a szociofotó-mozgalom vonatkozásában gyakorolt a Sarlóra. A sarlósok az ifjúmunkásokkal közösen a Vörös Barátságban indították el kórusmozgalmukat, s ebben fő ihletőik és példaképeik a Munka-kör szavalókórusai voltak. Hasonlót mondhatni a szociofotó vonatkozásában is azzal a különbséggel, hogy itt Kassákék kétségtelen hatása mellett egy Franciaországban élő magyar szociofotósnak, Rosie Neynek [eredeti nevén Földi Rózsinak) volt döntő szerepe. Ö 1931 nyarán a Sarló fényképészeti szakcsoportjának egy részével nagy körutat tett Szlovenszkón és Kárpátalján, s ennek eredményeiből jött létre a Sarló első szociofotó-kiállítása az 1931-es kongresszus idején. A kongresszuson, majd Az Üt folyóiratban a szociofotó {munkásfényképezés) aktivizálását is meghirdették a sarlósok, és 1932 tavaszán hatékonyan közreműködtek a kassáki Munka-csoport pozsonyi szocio- fotó-kiállításának megszervezésében.