Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai

Ami a csehszlovákiai magyar Kassák-irodalmat illeti, annak kezdetei az 1920—1922 közti évekre nyúlnak vissza, amikor a Kassai Munkásban megjelentek az első Kassák-méltatások a Misilló királysága cimű regényről, illetve a Máglyák énekelnek s a Világanyám című verseskötetekről. Ezeknek az értékeléseknek a szerzője A Tett és Ma aktív munkatársa és színházi szakértője, Mácza János volt. Mácza a Tanácsköztársaság bukása után rövid ideig Bécsben tartózkodott, és az újrainduló Mába is bekapcsolódott, majd — szlovákiai, alsó- hrabóci születésű lévén — Csehszlovákiába jött, a Kassai Munkás munkatársa és szerkesztője lett, ám 1923-ban már a Szovjetunióba távozott. Kassák későbbi szlovákiai értékelői közül a már említett Peéry Rezső emelkedik ki a Magyar Diákszemle és a Vetés című ifjúsági mozgalmi lapokba írt cikkeivel (A szociális kérdés a magyar irodalomban; Magyar mesterek], valamint a Magyar Figyelő 1934. évi 1—2. számában közzétett hosszú tanulmányával [Kassák Lajos epikai fejlődése J. Az utóbbi tanulmány színvonalát csak Szalatnai Rezső és Kovács Endre méltatásai közelítették meg. A korszak legjelentősebb kritikusa, Fábry Zoltán egy ideig szintén magasra értékelte Kassákot. Az Emberirodalom (1914—1924) című nagy tanulmányában — amely kritikai-publicisztikai világ- szemlélete első fordulatát jelezte — az új irodalmi eszmények alátámasztására használt költői példaanyag élén Kassákot idézte, és 1926-ban írt, de sokáig kéziratban maradt Sebezhetetlen menekülés című fenntartásos Kassák-portréját is ilyen kiemelő megállapítással kezdte: „Kassák Lajos új munkája (Tisztaság könyve) a művész emberistenségének könyve, egy nemes gesztus ünnepi önbizalma, az önmagára találás maradék nélküli névjegye.” A tanulmány további részében aztán már „menekülésben” marasztalta el a költőt, a róla írt későbbi kritikái pedig egyöntetűen negatívak voltak, hasonlóan a Nyugat nagy íróit: Karinthyt, Kosztolányit, Móriczot szektás túlzással bíráló írásaihoz. A két háború közti pályájára később visszatekintő Fábry egykori igazságtalan kritikáit a Magyarországról jött szektás információkkal magyarázta, s utólag helytelenítette. Mindehhez meg kell jegyezni azt is, hogy a magyarországi szocialista körök elfogultságát azok az elmérgesedő ellentétek idézték elő, amelyek Kassák és a munkásmozgalom között támadtak.

Az 1945 utáni szerény szlovákiai magyar Kassák-irodalomból Németh Istvánnak A Kassák család emlékezete című irodalmi riportja érdemel említést (Irodalmi Szemle, 1976. 2. sz.). Ebből kitűnik, hogy Kassák apai elődei Pöstyén környékéről: Nagykosztolányból, Zakosztolányból és Ratkócról származtak. A híressé vált nevet a mai Nagykosztolányban több család viseli.

Röviden szólni kell még Kassák szlovák kapcsolatairól és recepcióiról. Szlovák kapcsolatnak tekinthetjük az apai ági származást, továbbá néhány korai prózai művének (a Misilló királyságának és az Életsiratás című novelláskötet két-három darabjának) szlovák helyszínét és embervilágát: a regény főhőse, a „falábú” Misilló, egy hegyaljai szlovák falu parasztja, az Életsiratás említett novelláinak szereplői pedig szlovák favágók és tutajosok. A további szlovák kapcsolatok közül nagyon értékes az, hogy a davisták is magasra értékelték Kassák költészetét és folyóiratuk, a DAV első számában magyar eredetiben közölték a Júliusi földeken című költeményt. Arról is kevesen tudnak, hogy a harmincas években a budapesti csehszlovák követség kultúrattaséjának gyakori magyar íróvendégei közé tartozott Kassák is. Ezeken a találkozókon szervezték meg az 1936-ban Budapesten kiadott Cseh és szlovák költők antológiáját, amelynek fordításában Illyés Gyula, József Attila és Szabó Lőrinc