Irodalmi Szemle, 1987

1987/10 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület I.

BESZÉLŐ MÜLT

Abban az évtizedben már világosan látni lehetett, hogy a középosztálymentő politika helyett lehetőséget kellett volna adni a népi erők kibontakozására, és ezzel az ú] vezető réteg kialakulására. A kisebbségi magyarság vezetői azonban mereven elzárkóztak az alsóbb rétegektől, amelyeknek elnyomatásáról, kisemmizettségéről, kisebbségi sérelméről nem szűntek meg beszélni, de amelyeknek öntudatosodásáért, neveléséért, szellemi és anyagi felemeléséért vajmi keveset tettek.31

Úgy látszott, hogy eseményteli időszak következik. A kisebbségi élet legfőbb kérdései nyertek megfogalmazást: a szociális kérdés, a közép- és kelet-európai kis népek helyzete, a dunai kooperáció gondolata, a szláv—magyar kulturális érintkezés, a kisebbségi magyar tudományosság továbbfejlesztése, a pedagógia átszervezése, az egyetemi és középiskolai szemináriumok problémája, a szakértelmiség korszerű nevelése.32

Az itteni magyarság életében sajátos szerepet kaptak a politikai pártok. Velük jutott szükségszerűen összefüggésbe minden megmozdulás, akár gazdasági, akár kulturális téren zajlott. A szervezők a szlovenszkói magyar irodalmat is olyan központok köré akarták tömöríteni, ahol kiadó van, s ahol lehetőségek nyílnak az írók, a szellem munkásai találkozása számára. 1935-ben Komáromban megalakult a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség a kassai Kazinczy Társaság, a pozsonyi Toldy Kör és a Jókai Egyesület közös elhatározásából. A könyvkiadás központja egyre inkább Kassa lett, ahol egyebek közt a Kazinczy könyv- és lapkiadó szövetkezet (a Kazinczy Könyvszövetkezet] tevékenykedett. „A mi feladatunk — vallották magukról — a magyar lélek sajátosságainak vigyázása, hogy ezek az irodalomból ki ne vesszenek.”33

Szlovenszkó és Kárpátalja (Ruszinszkó, ma Kárpát-Ukrajna) magyar lakosságának mintegy 75 %-a földműves volt, s a magyar népesség 83,5 °/o-a falun élt a 30- as években. Több mint egyharmaduk vagyontalan agrárproletárrá lett 1929 után. A nincstelen paraszti tömegek túlsúlya eleve eldöntötte a társadalmi fejlődés, a politika és a kulturális szervezés irányát. Logikus, hogy a kulturális érdekvédelemnek is a népi rétegek felé kellett irányulnia, azok felemelését, gazdasági megvédését kellett céloznia.34

A válság diktálta gazdasági intézkedések a legsúlyosabban a magyar földmunkásságot érintették. Ök nemcsak munka- alkalmukat veszítették el, hanem a földreformban, a földosztásban sem részesülhettek. Sokan kivándoroltak közülük, vagy

— amint a szociográfiai jelentések szomorú adataiból látszik — a „bankjobbágyság” sorsára jutottak, az adósságok kamatait is alig bírva fizetni.35

Az 1930-as években tehát igen súlyossá vált a szlovákiai magyarság legnagyobb részének helyzete. Az ipari és mezőgazda- sági munkásság s a vagyontalan, már-már koldusbotra jutott tömegek csak a megélhetés javulásának kiharcolásában reménykedhettek. Dél-Szlovákiában gyakran került sor sztrájkokra, felvonulásokra és tüntetésekre, amelyekkel a proletárság a létminimum biztosítását kívánta elérni.

Bár a Jókai Egyesület még akkor is figyelmen kívül hagyta a szegényebb rétegek sorsát, a régi és az új harca őt sem kerülhette el. Benne kicsiben, de érdekes módon játszódott le az egész szlovákiai magyarságra jellemző küzdelem a konzervatív öregek és a haladóbb szellemű fiatalok között. Alapy Gyula, az egyesülef főtitkára a konzervativizmust (amely egyesek szerint a csehszlovákiai magyarság fennmaradni akarásának természetes megnyilvánulása, a nemzeti és kultúrértékek szuverén voltának rendíthetetlen hirdetése, a magyar rétegek életvágya, a létében megbolygatott magyarság „dühe” volt),36 míg fia, ifj. Alapy Gyula az ifjúságot képviselte. Az utóbbi számára a jobboldal az öregek hatalmi túlsúlya volt, az idősebb nemzedék pozíciótartása pedig az, ami kiváltja az ellenszenvet. „A harc — olvashatjuk a Korunkban — a jobboldalon befészkelt rétegek pozícióinak meghódításáért folyik ... A harcot nemcsak a világnézeti ellentétek váltják ki, hanem az a természeti törvény is, hogy egyszer mégis csak a fiataloknak kell elfoglalni az öregek helyét.. ,”37

A fiával ellentétbe kerülő Alapy Gyula

1935-ben leköszönt, s helyébe a Jókai Egyesület tagsága Szombathy Viktor írót választotta meg főtitkárnak, aki a fiatalság bevonásával hozzá is látott a múzeum átrendezéséhez. A volt főtitkár ezután be sem tette lábát az egyesületbe: megharagudott, „forradalmi ifjúságot” emlegetett, és ignorált minden további munkát.

A nagy szorgalommal végzett múzeumátalakítási munkálatok 1935 augusztusé-