Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület I.
BESZÉLŐ Mflll bán kezdődtek az őslénytár, illetve az egész őskori terem átrendezésével. Az őslénytárat Nagy Barna művészi rajzaival (őstulok, ősszarvas stb.) illusztrálták. Majd sor került a római, a történelmi és ipar- művészeti terem, valamint a néprajzi szobák, továbbá a Jókai-szoba és a képtár átrendezésére is. A római kori teremben a kiállított tárgyak között a legnagyobb figyelmet a kör- nyei leletből származó két- és négykerekű római kocsik keltették. Sokan voltak kíváncsiak a Jupiter Dolychenus szoborra is, amely a római főistent bikán állva ábrázolja. A múzeum emeleti helyiségeit a történelmi és néprajzi kiállítás, valamint a Jó- kai-szoba és a képtár foglalta el. A különböző korok emlékeit bemutató történelmi kiállítást a népvándorlás, illetve a lovas nomád népek sírleletei vezették be, amelyek közt az avar korból és a magyar honfoglalás korából származó leletek vonzották a legtöbb érdeklődőt. Az 1848—49. évi polgári forradalom és szabadságharc emlékeit külön teremben nézhették meg a látogatók. Ebben a helyiségben a komáromi várra, illetve annak hős védőjére, Klapka Györgyre vonatkozó emlékeken kívül korabeli fegyvereket és azokat a tárgyakat állították ki, amelyeket a szabadságharc elbukása után bebörtönzött foglyok készítettek. A terem nevezetességei közé tartoztak a komáromi 37. zászlóalj zászlajának darabjai is, amelyeket Tátray József zászlótartó mentett meg az utókor számára. Az ugyancsak az emeleten elhelyezett néprajzi kiállításon a martosi szoba és a gesztesi sváb szoba berendezése volt látható. Ezeket egészítették ki a halászat, a pásztorélet és a vidéki népviselet érdekes emlékei. Itt voltak továbbá a fazekasok és a bábsütők munkái, régi céhkorsók és céhládák, amelyeket a céhes iparra vonatkozó írásos emlékek egészítettek ki. A múzeumigazgató helyiségében 1925- től elhelyezett Jókai-szoba átrendezésére is sor került az 1936-os évben. Egy külön helyiségben a következő tárgyakkal rendezte be Szombathy Viktor: Jókai álló íróasztala, a Jókai család sublódja, Jókai édesanyjának rokkája, asztali tükre és ágymelegítője, a család több üveg- és porcelánedénye, az író faragott botja, pénztárcája és névjegye, számos reá vonatkozó komoly és humoros kép, három Jókai által festett kép, továbbá az „arany ember” és a „tengerszemű hölgy” olajképe, az „arany ember” értékes porcelánja és Laborfalvy Róza némely emléktárgya. Egy nagyobb szekrényben volt elhelyezve Jókai összes műveinek díszkiadása, számos idegen nyelvű fordítása, rengeteg könyv és hírlapcikk, amelyek az íróval foglalkoztak. Az emlékszoba kiállítási tárgyai közt szerepeltek ezenkívül eredeti regénykéziratok, levelek, Jókai születési bizonyítványa, adóssági levele és iskolai bizonyítványa. Az egyesület képtárát 1936 őszén rendezték át Nagy Barna segítségével. Akkor összesen 53 képzőművészeti alkotás képezte az egyesület tulajdonát. Ezeken a saját szerzeményeken kívül tekintélyes mennyiségű, letétként kezelt alkotással is rendelkeztek, köztük a Szépművészeti Múzeum letétjeivel. A Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város tanácskozó termében elhelyezett — az ország és a vármegye nagyjait ábrázoló — arcképeket is a Jókai Egyesület vette gondozásába az államfordulat után (ezeket 1938-ban visz- szaadta a két törvényhatóságnak). A letétekkel együtt több mint négyszáz darabot számláló képgyűjteményben számos másolat, rajz, metszet és fénykép is szerepelt. Igen értékes része volt a gyűjteménynek a komáromi várra vonatkozó metszetek és a komáromi kiváló írók arcképeinek sorozata. Az átrendezett múzeumot 1936. április 9-én nyitották meg a közönség számára. A múzeum vasárnaponként volt csak nyitva. A belépődíj iskolásoknak csoportos látogatás alkalmával 20 fillér, a felnőtteknek 1,50 Kč volt. A Jókai-szoba megtekintéséért külön 50 fillér járt. Az átrendezéssel egyidőben (amelyet a főtitkár ifj. Alapy Gyula, Bayer László, Beke Zoltán, Kossányi József, Nagy Barna, Pleidell János és Zombory György segítségével végzett el) megszámozták és létrehozták az őskori és római kori leleteket. Erre az időre így emlékezik vissza Szombathy Viktor: „... Leltárunk nem volt, s a Krajský úrad követelte, ha segélyt kértünk tőle. Elkezdtük hát csinálni, Zombory Gyuri gyúrta is az alsó termeket, közben érkezett valaki Pozsonyból (Bratislava) vagy Prágából (Praha), és hivatalosan is dolgozott a leltárral (ezért részleteiben kétféle leltár is van). Meg kell azt is vallanom, hogy mi volt a félelmünk. Azt hittük, hogy ha hivatalos leltárt csinálnak, visznek el a régészeti és a római kori
