Irodalmi Szemle, 1987

1987/8 - KRITIKA - Mészáros László: Női szemmel

87 í

madonna valódi csókot vált-e a színpadon a bonvivánnal, hogy dr. Ixné megcsalja-e a férjét dr. Ypszilonnal, a hetilap főszerkesztőjének újonnan épülő nyaralóját »Kijár- talak«-nak vagy »Zsarolta- lak«-nak fogják-e nevezni, a színház tehetséges naivája miért lett öngyilkos gazdag barátja lakásán. Vicceltünk, adrimáztunk.” Ha hallották is, dehogy hitték el, hogy egy bizonyos Hitler szavazatokat gyűjtve pártot alapít, hogy Bécsben lőnek a szocikra, hogy a határokon túl egy magát „fajvédőnek” nevező banda garázdálkodik. Orgovány, Márianosztra, Bécs, Berlin messze voltak! A lapok első oldalán Hordubal- ról, Nyikola Suhajról, a betyárról, a tiszazugi arzénes asszonyokról, Lindberghről, a repülés világbajnokáról és a tengerbe zuhant óriási léghajóról írtak. „Rophatjuk hát a csárdást kivilágos virradatig, lábunk egymáshoz simulhat az asztal alatt, a jö. vő messze .. Ihaj-csuhaj, sose halunk meg!“

Csakhogy a fiatalokat mindig utoléri a jövő. Közben kitört a mindent elsodró, mindent összekuszáló második világháború. Dávid jól érzékelteti, hogy vele együtt sokan csak akkor fogták fel az események jelentőségét, amikor a németek bevonultak Párizsba. „Felfogtuk, hogy Párizs Európát jelenti. Minket... Hogy a Maginot- vonal megkerülésével a mi sorsunk is beteljesedett.” A világháború tűzvésze után Prágában kötött ki, s előző életéből csak fiatalabb lány- testvére és néhány kézirata maradt meg. És az emlékezete. Ezen a ponton kezdődik drámaírói újjáéledése, vagy inkább tulajdonképpeni születése. Csakhogy ez az a pont is, ahol megtörik a

visszaemlékezések lendülete, s mintegy két részre szakad a könyv. Az első részben az élmények dominálnak, a másikban pedig a művek, mely. ben eddig publikálatlan munkáiból olvashatunk részleteket l Zsákutca, Doktor Szvo- boda múltja), majd a komplett Bölcs Johanna zárja a kötetet. így a kötet egészének értéke inkább irodalom- történetinek, irodalomkritikainak tűnik, mint tisztán olvasóinak, illetve szépirodalminak. Bizonytalanná válik a mű zsánere is: se nem memoár, se nem szuverén szépirodalmi alkotás, hanem hibrid szerkezet. Ez ugyan összhangban van azzal, amit az alcím jelez — Amíg a téma eljut odáig —, de mindenképpen csökkenti a mű egészének hatásfokát.

Ugyanakkor kitűnőek a kötet miniportréi, arcképvázlatai saját élettársáról, irodalmi és polgári ismerőseiről. Különösen érdekesek Dzurányi László közreadott levelei, amelyeknek irodalomtörténeti jelentőségükön túl lélektani és szociológiai értékeket is tulajdoníthatunk. Jók a kötet történelmi minikommentárjai is, legyenek bár szatirikus vagy tragikus hangvételűek. Az ember szinte megdöbbenve olvassa, hogy az írónő élettársa, Brauer Géza, személyesen találkozott Kínában azzal a Trebitsch- Lincolnnal, akiről fiatalabb korukban már Rejtő Jenő regényeiben mint legendáról olvashattunk.

Talán érdemes lenne újramesélni ezt a történetet, ezt az életet, a kötet elején megütött hangnemben, regényes formában. Itt a közép-európai pikareszk regény lehetősége! Ehhez a mindenkor szükséges egészség és alkotókedv mellett talán csak annyi kellene, hogy az író.

nő több képzelt, de modell- jellegű alakot legyen képes belekomponálni a műbe. Mert eddig, váltakozó hangnemben bár, de alapjában véve mindig a valót írta. „Csakis »modell« után dolgoztam. Akár a festőnek, szobrásznak, szükségem volt élő alakokra, akiket megmintázzak. Néha ez olyan jól sikerült, hogy a színpadon látva darabomat, némelyik modellem magára ismert.” Az írónak azonban az emlékezés mellett a meséhez is joga van. így aztán az elvárt életbölcselet is hiányosan lelhető fel a kötetben. Két dolgot egyértelműen kifejez a mű: előbb-utóbb ki kell egyeznünk egyéni sorsunkkal, legyen az bármilyen fordulatos, ugyanakkor a ki. egyezés egyik jó lehetősége a mű, az alkotás. Ennek a kettős kiegyezésnek a dokumentuma az Utóirat.

4. Moyzes Ilona nem tartozik a túlságosan termékeny íróink közé. Az elmúlt húsz év alatt mindössze négy vékonyka kötettel jelentkezett (a verseket tartalmazó Oszt- ravai dalok 1965-ben, a novellákat közreadó Harangok 1973-ban, a meséket felsorakoztató Szél herceg szerelme 1975-ben és az ifjúsági kisregénynek szám_tó Szandi naplója 1983-ban). Ezek a kis könyvecskék többnyire mintha irodalmunk egy- egy formailag vagy tartalmilag elhanyagolt területére próbálták volna ráirányítani a figyelmet. Ez sajátos világlátásról, érzékenységről, érdeklődésről és formakereséséről tanúskodik.

Legújabb kötetébe Moyzes Ilona néhány novelláját és egy újabb kisregényét, a címadó Barnus bátyát sorolta be. Moyzes novelláival a kiadói szerkesztőséget megjárt