Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - LÁTÓHATÁR - Borisz Ukacsin: Altaji anyanyelvem Két élet
Apám őket nem ismerte még: Az ifjú ajkán a réges-régi szavak Másként hangzanak, Mint volt idők beszéde . .. A nyelv s a szívverés összehangzanak! Nos, végül is, behatoltam-e Kincsesházába szavainknak, A nemzeti, élő altaji nyelv Titkaiba? ... Én újra csak Hiszem: sors-ajándék e nyelv! Két élet — a világ útján, Hajszálvékony pengeélen, Fűszálvékony ösvényecskén Megyünk: lélek — a lélekkel. S meghalunk — a magas hegyek Nem porladnak mégsem széjjel. Földünkön fényes nappalok Váltakoznak sötét éjjel. És most, amíg élők vagyunk, E hegyek a tanúink rá: Hűek voltunk és maradtunk Győzelmeink rögös útján! Meghalunk, de tudd meg, halál: A hegyormok — mind magasak. A nap — fénylik. S medreikben A folyók tovább siklanak . . . S ha az Altaj hegyei közt Utánunk is szűk ösvények Futnak szét vagy ölelkeznek, Folytassák a párbeszédet, Hisz egyiken, megtörténhet, Amiként a föld vére, jaj, Tulipánok nyílnak sorra, S a másikon árvalányhaj Lobban lángra . . . Kora reggel Egyik fölött a nap gyűl fel, S a másikat, mintha köddel, A sápadt hold árasztja el. KÉT ÉLET Az altaj k öltő verseit oroszból fordította KULCSÁR FERENC
