Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - LÁTÓHATÁR - Borisz Ukacsin: Altaji anyanyelvem Két élet
A fehér anyatejjel Torkomba áradt az Altaj nyelve, Emlékeimben némán leülepedve, Szívemben, mint öröm, megnövekedve — Az altaji nyelv táplált-felnevelt. Fenséges fényét én ismerem. Gyerekkoromban, a családi házban A szavakra mindenkor mohón vadásztam — Drága vendég szóljon vagy bölcs öreg, Vagy szóljon akár csacsogó kisgyerek: Az anyanyelvben üres szó nem terem! Sors-ajándék e nyelv bősége. Felszívott minden hangot és illatot: Pásztortüzek tiszta fénye, Füstölgő somfaillata; ködök kékje A falu fölött; hegyek sóhaja körben, S tavaszi virágok lélegzése A csillogó folyókanyarnál. . . Körös-körül mindenhol az altaji Nyelvet tanulom ... S titkon tudom régen: A szétáradó nyerítés, a lovak verítéke, A gabonasuhogás, a szekerek zörgése — Különös hangok és ízek szavai! Vadász voltam én a messzi múltban, S a távoli őserdő csendjében, Megfeszítve mellemet, hangosan, dúltan Vadállatot utánoztam csengőn és rekedten, S éjjelente, elnyújtott üvöltésbe fúltan, Tüzet raktam a nyirkos sűrűségben, És — mint a farkas ... Altaji farkas voltam. A kakukktól tanultam A hangokat. A darumadártól, Mely búcsúzóul szomorúan kiáltott... A behavazott pataktól — suttogást. A sírkövektől — némaságot. S az atyai szavaktól jussak bármily tájra, Altaji nyelvű lesz szótlanságom is! S az édes hangú édeni ének is Rekedt csikorgás csak s gleccserek zúgása . A hatalmas, ősi Altaj sziklák Kőkebelére borulván Felismertem a múlt rejtett moraját, S vándorolva szülőföldemen át Tenger szóra leltem utaim során! ALTAJI ANYANYELVEM BORISZ UKACSIN
