Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - HOLNAP - Hogya György: Új novella
ÚJ NOVELLA HOGYk György Volt idő, mikor úgy éreztem, meg kell írnom az Üj novellát. Nem lett volna főszereplője, legalábbis nem élő személy és nem hagyományos módon bonyolította volna a cselekményt. Ez persze a legkevésbé sem zavart, mint ahogyan azok az előrelátható vádak sem, amelyek transzcendensnek és misztifikálónak nevezhették volna a többrétegű és látszólag bonyolult szerkezetű novellát. Nekem ugyanis szilárd meggyőződésem volt, hogy megírandó novellám sokkal inkább transzcendentális és következetes; ráadásul összetett világunk összetett történeteinek eddig fel nem becsült létjogosultsága is írásra biztatott. Az ötlet, az a bizonyos Lényeg egy elhomályosuló emlékképben jelent meg, az agyamból kiinduló egyenesek végtelenjének, két szabadon futó, meghatározhatatlan múltú és keletkezésű szálának csomópontjában. Az egyik szabadon futó emlék egy hatalmas preparált csukafej, veszélyes, visszahajló fogain megcsillanó napfénnyel, míg a másik szál a légcsövek apró, gombafejű pálcikáinak piszokelhárító szerepét rejtette, mintha egy koaxiális vezeték burka védné. Bevallom, először nem értettem, miféle változás megy végbe bennem, pusztán arról a bizsergető érzésről volt szó, amely mondjuk akkor jelentkezik, ha valakinek a szemöldökébe szúrnak egy injekciós tűt anélkül, hogy az a homlokcsontot érintené. így aztán csak az jutott eszembe, vajon mit válaszolnék arra a kérdésre — ha történetesen mellettem lenne valaki és venné a fáradságot, hogy megkérdezze —, ugyan mi módon alakultak a csuka fogai úgy,