Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - HOLNAP - Ravasz József: Elrugaszkodás
HOLNAP RAVASZ József *s> \° s#0v & Amikor megérlelte elhatározásomat addig megismert alkotásainak lendülete és sokszínűsége, ismervén jellemét kissé félénken csengettem be a Vámbery téren lévő dunaszerdahelyi lakásába. Ajtót nyitott, és betessékelt a rajzlapok és a földön heverő könyvek halmazai közé. Miután előadtam látogatásom célját — beszélgetni képzőművészeti munkásságáról —, beigazolódott, hogy jellemét illetően nem tévedtem. Elutasított. Majd mintha mi sem történt volna, vitát indítványozott a Próbaút antológiáról. Egy Krausz-vers (Jelenlegi szemeddel.../ megtette a magáét. (Beigazolódott, hogy tévedhetetlen vagyok? Győztem?) Mindig úgy néztem és nézem az 1964-ben született s a helyi művelődési házban dolgozó Síiké István képeit és rajzait, mint olyan világot, amelynek formai és lelki valóságát ismerem. Olyan világ ez, amelyben már én is jártam. Kapuit, a nagyot és a kicsit becsuktam és kinyitottam. Tájain és otthonaiban elidőztem, és ma is szívesen üldögélek. Élményvilágát megrendítően pontosan viszi vászonra Süke István. Ez az a valóság, azok a minták, amelyek indulását meghatározták, s művészetének talaját és szárnyát adják.
