Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - HOLNAP - Ravasz József: Elrugaszkodás
HOLNAP Süke István képei megszólítanak. Verset adnak a kezembe, és képzeletemben vészharangot kondítanak meg. S lángba borítják az ósdi függönyt. A jelenségeken túlit színvilágával érzékelteti. Érzelemvilágának hangulatát, a kép rejtett értelmét, a valón túlmutatót így tárja elénk. Az ilyen képekből a rajz a tárgyi valót, a röptető, fogható világot csak sejtetve szól hozzánk. Legtöbbször már jelképrendszerré emelve, félig elvont, halványan szürreális világként, amelynek formakincsében jelentős szerepe van a csallóközi népviselet, népi építőművészet ábráinak és díszítő elemeinek. Műveinek világa elmés variációival, fanyar tűnődéseivel, a szerkezetek rajzi összetettségével mégis elgondolkoztatóan reális. Sokszor groteszk, ám így is egyfajta mai álomvilággal teljes, jelrendszerének elvontsága az ábrázoláson, a jeleneten belül mindig az egészet szolgáló hangulatkeltő elem. Rajzainak vonalvezetése pontos részletekből szerkesztődig Ez a rajzi elem a színek hangulatkeltő világában meghatározó szerepet játszik. Ügy vélem, Süke István elrugaszkodott. Számára a pályán adott a lehetőség. Ugrani! Akár túl az adott lehetőségen . . . Képein egy humánusan érző festő gondolati és lírai világa sugárzik a megragadott formákból — akárcsak itt közölt műveiből.
