Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - HOLNAP - Motesiczky Gábor: Szerelmi ballada az álomról; Az utolsó napon
MOTESICZKY Gábor Szerelmi ballada az álomról Wiliam Blake ihletésében átrepülsz a szélrőtta utcákon tavaszt kibontva lezárt szempillákon kapukon s ablakomon át egészen ágyamig csöndben várakozol estig hogy lopva tanúja légy szerelmünknek meglesve a valóság kulisszái mögül elnyúló testeket gyönyörű álmot ezernyi illattal száz színes ízzel kitárni mindent a szerelemimával marasztalni az időt még kicsit köztünk kapuk állnak KÖZTÜNK KAPUK ÁLLNAK Az utolsó napon még teli szájjal nyelném az éjszakát s hajnalban kiölt űzöm magamból az álmot hiába tagadásom minden önbiztatása megújul a reggel a tapintás érdessége papírra vert soroknak sírom el a torzszülött lábatlan időt kinek ezernyi szárnya nőtt amikor kerengni engem hátára vett hogyan tudjak álmodni még meglelni lelkem hiányzó ablakát zsebre téve ordító hallgatásom ha zuhog a hó fagyos lelkemben mellemre szorított meztelenségemmel kivilágítani szemeim tükörfolyosóit hogy legyen erőm az utolsó napon elhinni még hogy szerettelek
