Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: Ahogyan hiányzanak a percek; Nincs poharad; A harmadik kakasszó; Felebarátaim, tudjátok…; A látás ára
HOLNAP JUHÁSZ József KÖTETEK ÉS KÍSÉRLETEK Jegyzetek a JAK Füzetekről, valamint az experimentális irodalomról 1. Ver(s)ziók. Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában (JAK Füzetek 2, 1982) „Olyan verseket, szövegeket kívánunk tekintetbe venni, amelyek a versbeszéd nyelvi megszervezettségének szintjén már kifejezik elhatárolódásukat a líra hagyományos formaelveitől (versláb, ritmus, ütem, versszak, rím stb.)” — olvasható Kulcsár Szabó Ernő és Zalán Tibor szerkesztői bevezetőjében. A szerkesztők olyan munkára vállalkoztak, ami — sajnos — példa nélküli a mai magyar irodalomban. A sokak által támadott vagy el nem fogadott kísérleti (hadd ne használjam a „neoavantgarde” jelzőt) irodalmat akarták bemutatni, s egyúttal a szomszédos országok magyar irodalmából is beválogattak ilyen irányú műveket. Tény azonban, hogy a válogatás felkészületlenül érheti a legtöbb olvasót, hiszen az első hasonló jellegű kötet — amely történelmi áttekintését nyújtja a vizuális költészetnek — csak 1984-ben jelent meg Képversek címen (szerkesztője: Aczél Géza). A Ver(s)ziók széles skáláját hozza a „rendhagyó” költészetnek. Az első fejezetben (Nem Paris, sem Bakonyj szereplő művekre jellemző a reflexív versépítés, a költészet deduktív átépítése és bizonyos mértékig a formabontás. Olyan esetben, amikor mindenfajta szerkesztési módszer csődöt mond, amikor új eszközökhöz, új koncepcióhoz kell folyamodni, nehéz eldönteni, hol a kezdet, hol kezdődjék a válogatás. Ennek ellenére indokolatlannak tartom, hogy az antológia első fejezetében a formabontás jelentéskörébe a szabadvers is beletartozik. Ez esetben a kevesebb több lett volna. A második fejezet (Egy pohár kvíz) kísérleti darabjai az írott szöveggel még korrelatívak, és egyúttal a konvenciók elleni támadást képviselik. Itt már jelen vannak a kassáki hagyományból is táplálkozó tipográfiai elemek, a szövegeknek — sajnos, sokszor a gondolatiság rovására történő — vizuális építése, az automatikus írásmód bizonyos jelei, a költemények gondolati síkjának minimalizálása, valamint az akusztikus költészetet idéző (s írott megfelelőjének tekinthető) versek-szövegek, végül a lettrizmus és spacionizmus. A harmadik fejezetben (Drámagöm- lés) a dadaizmust idéző vizuális darabokon kívül vannak a számítógépversek, a kollázsok, montázsok, a főleg Olaszországban elterjedt plakátversek,
