Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: Ahogyan hiányzanak a percek; Nincs poharad; A harmadik kakasszó; Felebarátaim, tudjátok…; A látás ára
A látás ára Ebben a szobában lakom ebben a bőr bevonatú helyiségben mint tokjában a szemüveg vagy csiga házában halálos félelemben és mégis egyszer látnom kell tudom a tükröt mely nélkülem tátong mert nagy a látás ára: a vakság foncsort csöppent az úr a széles láthatárra amit általam látni azt látom magamból: a szemek karmai között fulladozó horizontot Felebarátaim, tudjátok... Felebarátaim, tudjátok tán az augusztuséji égen — ezen a bogárfekete posztón — a csillagok helyét, melyek, mint fényesre kopott veretek hömpölyögnek a lüktető anyagban, s ismeritek az időt, az egyetlent, minek tartama mérhetetlen, mert a kövek s a lélek is mértékegységbe áll, s csírától dús az éter, mint tyúkbolhától az ülők, de a másodperceken millió ezerév permete szitál át egyetlen magánál is rövidebb pillanatba — s lám, nem tudjátok: a szabály nem vonatkozik, hanem él már, mint a pár hetes embrió: növeszti kezét, lábát, mit nagy éhségében egyszer maga fal fel, s farkát, amit visszaszippant a múlt — a létezés két végét az idő egyszerre nyeli el, s a bizonyosság úgy tapad szájpadlására, mint az ostya annak szájában, ki Isten ízeit kutatja. Felebarátaim, tudjátok tán, az augusztuséji égen — ebben a halállal bélelt méhben — a csillagok helyét, s az időt, Isten porcikáit mi, hol, miért és mivé őrli?
