Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Zene minden mennyiségben

mindmáig kissé alábecsült) helyét. Az előadott három műből a legérettebb telje­sítményt a Vladimír Rusó Játszotta Orgo­naszonáta és a Moyzes Kvartett előadta op. 25-ös Vonósnégyes nyújtotta. Halvá­nyabbra sikeredett az Éva Blahová által nyújtott dalválogatás. B A kamaraestek sorából főleg szokatlan- ságával tűnt ki a két fúvósötöst bemutató hangverseny. A Bratislavai Fúvósötös — a műfaj hazai úttörői — és a Stuttgarti Fúvósötös közös estje üde színfoltja volt a fesztiválnak. Az előbbi csoport Ligeti György kompozíciójában remekelt, a na­gyobb teret kapott nyugatnémet fúvósötös pedig Paul Hinderrith és August Klughardt műveiben mutatta meg a mi együttesünk­től eltérő, visszafogottabb játékmódját és kvalitásait. A két fúvósötös közös produk­ciójában főleg az angol Jacqueline Binas humoros hangvételű Farmyard Suite-je aratott megérdemelt sikert. B A kortárs zene kedvelői számára több csemegével is hízelgett az idei fesztivál. A legkiegyensúlyozottabb előadók közé tartozott a szófiai Kortárs Zene Trió, amely főleg szocialista országok zeneszer­zőinek alkotásaiban győzött meg bennün­ket törekvésének eredményességéről. A trió magas szintű művészete maga után vonta a külföldi művek felajánlását az együttes számára. Ily módon szerepelt mű­sorában Petr Eben és Ladislav Burlas szerzeménye is. Érdekes volna a klarinét, zongora és ütőhangszerek mellett válto­zatosabb felállítással próbálkozni. Talán az énekhang bevonása biztosítaná legjob­ban a még színesebb hangzást. Egyébként figyelemreméltó volt az ütőjátékosnő tel­jesítménye. B A svéd Aquarius kortárs zenét játszó 10 tagú művészcsoport élén Lennart Agren karmester, zongorista és művészeti ve­zető áll. Az együttes gazdag repertoárjá­nak döntő részében olyan zenét produkált, amely magán viseli a 60-as évek zenei avantgárdjának stílusjegyeit, beleértve a torzított énekhang hangszerként való ke­zelését, a zörejeket előidéző hangszerek s a kompozícióban az aleatorika alkalma­zását. Műsorukban többnyire mai svéd szerzők művei hangzottak el, de hallhat­tuk a cseh Ladislav Kubíknak a vietnami költészet ihlette háborúellenes, hatásos művét is. Tekintettel arra, hogy nálunk hasonló jellegű kortárs zenét játszó együt­tes nem működik, érdekességként köny­velhetjük el a hangversenyt, csakúgy mint a svéd elektronikus zene estjét. Amint lát­ni, örvendetes módon megszaporodott a skandináv országok művészetét bemutató művek és művészek száma. Nemcsak elő­adóművészek' és művek képviselték az északiakat, hanem több zeneszerző is részt vett művének bemutatóján. Ez a kulturális együttműködés kedvező fejlődésének tud­ható be. SS Érzésünk szerint eléggé hullámzó szín­vonalú volt az Interpódium, a benevezett országok fiatal művészeinek nemzetközi bemutatkozása. A népes mezőnyből főleg a hazai Zuzana Paulechová, Csajkovszkij ritkán játszott G-dúr zongoraversenyének előadója, a magyar Kertész Ottó, Dvorák h-moll gordonkaversenyének szólistája, s az NDK-beli Susanne Grützmann, Beetho­ven 4. zongoraversenyének főszereplője emelkedett ki. Bizonyára találkozni fo­gunk még a fiatal román hegedűművész, Gábriel Croitoru, a cseh fuvolaművész, Leos Svárovsk^ és a bravúrosan beugró Igor Ardagev nevével. A négy kísérő ze­nekar közül a legjobb partnernek a prágai FOK szimfonikus zenekar bizonyult, a legcsekélyebb művészi támaszt a kassai Állami Filharmónia nyújtotta. Lényegében ez is befolyásolta a fiatal művészek telje­sítményét. B A zenekarok között ezúttal nem talál­tunk igazi világhírességet, mivel a Londo­ni Filharmonikus Zenekar fellépésére nem került sor. Némileg meglepő, hogy épp az űrt betölteni hivatott francia Orchestre National du Capitole Toulouse lépett elő az egyik legszínvonalasabb vendégszerep­lő zenekarrá. Gondosan összeállított mű­sorukban kizárólag francia mesterek (Ra­vel, Roussel, Saint-Saéns) zenéjét inter­pretálták élményszámba menő muzikalitás­sal, francia eleganciával, felszabadult elő­adásmódban. Mindez teljesen feledtette a minimális pontatlanságokat. Michel Plas- son. a zenekar karmestere magával ragadó egyéniség. IE A másik mesteri fokon játszó zenekar a nálunk szintén első alkalommal bemu­tatkozó, Fjodor Hluscsenko vezényelte ki­jevi Állami Akadémia Szimfonikus Zene­kara. Fellépésüket a részletek precíz ki­dolgozása, a kultivált hangzás elérésére való törekvés és szuggesztivitás jellemez­te. Cikker és Sosztakovics művei mellett a fesztivál igazi csemegéje lett közös pro­dukciójuk Ránki Dezsővel, Liszt Esz-dúr zongoraversenyében. A ráadást követelő, szűnni nem akaró taps után felvetődött

Next

/
Oldalképek
Tartalom