Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Zene minden mennyiségben
mindmáig kissé alábecsült) helyét. Az előadott három műből a legérettebb teljesítményt a Vladimír Rusó Játszotta Orgonaszonáta és a Moyzes Kvartett előadta op. 25-ös Vonósnégyes nyújtotta. Halványabbra sikeredett az Éva Blahová által nyújtott dalválogatás. B A kamaraestek sorából főleg szokatlan- ságával tűnt ki a két fúvósötöst bemutató hangverseny. A Bratislavai Fúvósötös — a műfaj hazai úttörői — és a Stuttgarti Fúvósötös közös estje üde színfoltja volt a fesztiválnak. Az előbbi csoport Ligeti György kompozíciójában remekelt, a nagyobb teret kapott nyugatnémet fúvósötös pedig Paul Hinderrith és August Klughardt műveiben mutatta meg a mi együttesünktől eltérő, visszafogottabb játékmódját és kvalitásait. A két fúvósötös közös produkciójában főleg az angol Jacqueline Binas humoros hangvételű Farmyard Suite-je aratott megérdemelt sikert. B A kortárs zene kedvelői számára több csemegével is hízelgett az idei fesztivál. A legkiegyensúlyozottabb előadók közé tartozott a szófiai Kortárs Zene Trió, amely főleg szocialista országok zeneszerzőinek alkotásaiban győzött meg bennünket törekvésének eredményességéről. A trió magas szintű művészete maga után vonta a külföldi művek felajánlását az együttes számára. Ily módon szerepelt műsorában Petr Eben és Ladislav Burlas szerzeménye is. Érdekes volna a klarinét, zongora és ütőhangszerek mellett változatosabb felállítással próbálkozni. Talán az énekhang bevonása biztosítaná legjobban a még színesebb hangzást. Egyébként figyelemreméltó volt az ütőjátékosnő teljesítménye. B A svéd Aquarius kortárs zenét játszó 10 tagú művészcsoport élén Lennart Agren karmester, zongorista és művészeti vezető áll. Az együttes gazdag repertoárjának döntő részében olyan zenét produkált, amely magán viseli a 60-as évek zenei avantgárdjának stílusjegyeit, beleértve a torzított énekhang hangszerként való kezelését, a zörejeket előidéző hangszerek s a kompozícióban az aleatorika alkalmazását. Műsorukban többnyire mai svéd szerzők művei hangzottak el, de hallhattuk a cseh Ladislav Kubíknak a vietnami költészet ihlette háborúellenes, hatásos művét is. Tekintettel arra, hogy nálunk hasonló jellegű kortárs zenét játszó együttes nem működik, érdekességként könyvelhetjük el a hangversenyt, csakúgy mint a svéd elektronikus zene estjét. Amint látni, örvendetes módon megszaporodott a skandináv országok művészetét bemutató művek és művészek száma. Nemcsak előadóművészek' és művek képviselték az északiakat, hanem több zeneszerző is részt vett művének bemutatóján. Ez a kulturális együttműködés kedvező fejlődésének tudható be. SS Érzésünk szerint eléggé hullámzó színvonalú volt az Interpódium, a benevezett országok fiatal művészeinek nemzetközi bemutatkozása. A népes mezőnyből főleg a hazai Zuzana Paulechová, Csajkovszkij ritkán játszott G-dúr zongoraversenyének előadója, a magyar Kertész Ottó, Dvorák h-moll gordonkaversenyének szólistája, s az NDK-beli Susanne Grützmann, Beethoven 4. zongoraversenyének főszereplője emelkedett ki. Bizonyára találkozni fogunk még a fiatal román hegedűművész, Gábriel Croitoru, a cseh fuvolaművész, Leos Svárovsk^ és a bravúrosan beugró Igor Ardagev nevével. A négy kísérő zenekar közül a legjobb partnernek a prágai FOK szimfonikus zenekar bizonyult, a legcsekélyebb művészi támaszt a kassai Állami Filharmónia nyújtotta. Lényegében ez is befolyásolta a fiatal művészek teljesítményét. B A zenekarok között ezúttal nem találtunk igazi világhírességet, mivel a Londoni Filharmonikus Zenekar fellépésére nem került sor. Némileg meglepő, hogy épp az űrt betölteni hivatott francia Orchestre National du Capitole Toulouse lépett elő az egyik legszínvonalasabb vendégszereplő zenekarrá. Gondosan összeállított műsorukban kizárólag francia mesterek (Ravel, Roussel, Saint-Saéns) zenéjét interpretálták élményszámba menő muzikalitással, francia eleganciával, felszabadult előadásmódban. Mindez teljesen feledtette a minimális pontatlanságokat. Michel Plas- son. a zenekar karmestere magával ragadó egyéniség. IE A másik mesteri fokon játszó zenekar a nálunk szintén első alkalommal bemutatkozó, Fjodor Hluscsenko vezényelte kijevi Állami Akadémia Szimfonikus Zenekara. Fellépésüket a részletek precíz kidolgozása, a kultivált hangzás elérésére való törekvés és szuggesztivitás jellemezte. Cikker és Sosztakovics művei mellett a fesztivál igazi csemegéje lett közös produkciójuk Ránki Dezsővel, Liszt Esz-dúr zongoraversenyében. A ráadást követelő, szűnni nem akaró taps után felvetődött